Poór Péter - Kettecskén (Duett Hatvani Rózsával)

Nagyon vad ez a vadon, ülök a padon,
s unalommal nézek szét.
Megyek ide-oda rég, ha kegyeskednék
helyet adni cseppecskét.

Ne papoljon már, az idő eljár,
ide mellém, úrficskám!
Kicsi szívem ijedez, tudom Isten, lesz
szigorú vizsgám.

Kettecskén,
az élet édes álom kettecskén.
Szerelemben összenőve, sülve-főve, kettecskén.
Kettecskén,
veszélyes üldögélni kettecskén,
bizseregve forr a vérem, furcsa kérem kettecskén.

Kettecskén,
ha jő az alkonyóra, kettecskén,
a vadonban kart a karba összefonva, kettecskén.
Noha fa levele, lombja se rebben,
jaj, nagy az ijedelem itt a szívemben,
baj lehet ebből, bújjunk össze kettecskén!

Jaj, a szeme de ragyog, csupa tűz vagyok,
csuda furcsát érzek én.
Ez a vadon, a magány vesz erőt magán,
ez az édes, jó napfény.

Nem a napfény jó, maga kis csaló,
nem azért bánt úgy a láz,
hogyha éppen akarom, ölelő karom,
meg egyéb sok más.

Kettecskén,
az élet édes álom kettecskén.
Szerelemben összenőve, sülve-főve, kettecskén.
Kettecskén,
veszélyes üldögélni kettecskén,
bizseregve forr a vérem, furcsa kérem kettecskén.

Kettecskén,
ha jő az alkonyóra, kettecskén,
a vadonban kart a karba összefonva, kettecskén.
Noha fa levele, lombja se rebben,
jaj, nagy az ijedelem itt a szívemben,
baj lehet ebből, bújjunk össze kettecskén!

Kettecskén,
ha jő az alkonyóra, kettecskén,
a vadonban kart a karba összefonva, kettecskén.
Noha fa levele, lombja se rebben,
jaj, nagy az ijedelem itt a szívemben,
baj lehet ebből, bújjunk össze kettecskén!