Hatóságilag Tilos - Az ember

Eldöntötted már, hogy merre mész tovább?
Hogy ember akarsz maradni, vagy szörnnyé válsz inkább
Ha a gyűlölet járványa ellen nem vérteztek fel
Attól félek, késő, barátom, gyorsan bújj el!
Délceg ifjak feketében házad előtt gyülekeznek
Az ész csődöt mondott, lassan kihunynak a fények
Érzed már a történelemkönyv dohos szagát
Valaki nyitva hagyta a múlt sötét kapuját
Indítsd az autót, keressük meg a színes emberek világát!

Gyerünk a Dob utcába, vagy a dublini Temple Bar-ba!
Julio már vár minket a passau-i koktél bárban
Galway-ben már elkezdték a session-t a svédek
Egy norvég jenki új ízt ad a magyar népzenének
Nézem a gyermekemet, ahogy a többiekkel játszik
Nem kérdezi soha, miért olyan színű a másik
Emberek közt éltem, bőrszíntől nem féltem
Fekete, fehér, sárga, kreol, mindegyik a vérem
Akárhogy is érvelsz, nem fog változni a véleményem

Mert itt élünk kétszázezer éve
Közös a sorsunk, de nem vesszük észre
Az ostobaság újra kardot ránt
Mert a tudományos harcot rég elvesztették már
Bármennyire fáj
Az ellenséged a tükörben áll

Eldöntötted már, hogy merre lépsz tovább?
Hogy emberséged megőrzöd, vagy masírozol inkább
A saját pszichéd az egyetlen igazi ellenséged
Ha a pusztítást választod, előbb-utóbb neked is véged
Véres eszköz leszel csupán azoknak kezében
Akiknek nem érdekük, hogy megtanuljál szépen
Emberek közt élni, bőrszíntől nem félni
A fekete idegenben magadat felismerni
Ne hagyjuk a sötét múltat újra visszajönni!

Mert itt élünk kétszázezer éve
Közös a sorsunk, de nem vesszük észre
Az ostobaság újra kardot ránt
Mert a tudományos harcot rég elvesztették már
Bármennyire fáj
Vedd észre már!
Az ellenséged a tükörben áll

Vedd már észre barátom, az ellenséged a tükörben áll!