Kardos-Horváth János - Öregem

A szél szokásos
A nap se' remeg
A tél hosszabb
De szerelmesebb
A tavasz rövid
A nyár igyekvő
A fenyőerdő megdöbbentő
A tó közel
A vize csillog
Látni benne
Halat itt-ott
Ahogy haladnak árral szembe
Fölfelé és ott vár a medve
A ház elalszik a hó alatt
Etetem a madarakat
A küszöbrészből
A kályhakőből
A tűz melegből
Gyapjúprémből
Olvasom a vadon szavát
Jack London most épp erre járt
Ezer kutya köré futna
Mondd el megint
Mesélj újra.

Nagy puha ágy
Az Anyukád így szerette
És a ruhát
Ledobtuk a fotelekbe
Úgy szerettünk minden este
Összebújni, egynek lenni
A külvilágot nem behozni
Lestük reggel
Hogy hogy lehet
Ilyen hiteles a kikelet.

Vannak bögrék
Teák, kávék
Keksz is kell
Hogy legyen itt arrébb
A polcon konzervek helyett
Lekvárok kapnak helyet
A fészert én is építettem
Egy barátommal kezdtük ketten
Aztán neki dolga lett
És örökre elsietett.

Hát olyan jó
Hogy jöttél látogatni
Mondd, milyen most a városba' lakni?
Mutass egy fényképet
Mondj egy nevet
És mondd el, mikor született
Hogy Anyád hogy van
De hát látod
Örül, boldog, régen látott
Hiányzol Neki
És nekem
Ő hiányzik
Egyetlenem.

Volt egy nagy puha ágy
Az anyukád ezt szerette
Az Anyukád így szerette
És a ruhát
Ledobtuk a fotelekbe
Úgy szerettünk minden este
Összebújni, egynek lenni
A külvilágot nem behozni
Lestük reggel
Hogy hogy lehet
Ilyen hiteles a kikelet, kikelet, kikelet, kikelet, kikelet, kikelet, milyen hiteles a kikelet!