Magna Cum Laude - Markolj!

Lábujjaink közt fűszálak,
A végükön katicákkal,
Ajkainkon borpárlat,
Bőröndünk tele matricákkal.
A levonókon pár kipipált város,
Szótárunk nem ismerte az álmost,
Mert tiltottak voltak a szemérmek.

Ref.
Ha hiányoznak ezek az évek,
Akkor markolj bele kérlek,
Kócos hajunk a lélek,
Benne hajszálaink csak a remények.
Ha nem akarod, hogy eltűnjenek végleg,
Akkor markolj bele kérlek,
Kócos hajunk a lélek,
Benne hajszálaink csak a remények.
Ha nem akarod, hogy eltűnjenek végleg,
Akkor markolj!

Most mutass nekem akkora kincset,
Mikor szivárványból fontunk tincset.
Mások szekereit nem toltuk,
Mert felhőinket épp bebatikoltuk,
Hogy színesen fogjon minden ami kék,
És színesen szakadjon ránk az ég.
Kit érdekeltek akkor az erények.

Ref.

Markolj bele kérlek,
Kócos hajunk a lélek,
Benne hajszálaink csak a remények.
Ha nem akarod, hogy eltűnjenek végleg,
Akkor markolj bele kérlek,
Kócos hajunk a lélek,
Benne hajszálaink csak a remények.
Ha nem akarod, hogy eltűnjenek végleg,
Akkor markolj bele kérlek,
Kócos hajunk a lélek,
Benne hajszálaink csak a remények.
Ha nem akarod h eltűnjenek végleg,
Akkor markolj!