Kardos-Horváth János - Rézcső

Az a rézcső, ami a vizet hozza, zöld rozsdás lesz egyszer
Az a kémcső, amiben por a szív, párás áttetsző rendszer
Az az arc, ami bentről csillog, csak tekintet lesz egyszer
Az a szem, ami nekem tetszik, holnap csak turistatenger
Az az óra, amelyik bezár minket, elem nélkül nem jár
Az a gép, ami a testem, kér még_ energiát adjál
Az a pénz, ami a hasznot hozza, semmi nem lesz egyszer
Az a füst, ami megutaztat, több komponensű vegyszer
Az a könyv, ami az igét mondja, emlékből van írva
az a könny, ami sósan is csíp, tényleg ki lett sírva
Az a pont, amin elindultunk, atomjaira van bontva
Az a hely, ami rajtunk múlik, a lelkünkre van bízva
Az a ránc, ami előbukkan, soha nem megy vissza
Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka
Az a ránc ami előbukkan, soha nem megy vissza
Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka lett
Az a gyár ami kifüstölte magát termelhet újra
Az a gép ami egyszer felszállt mehet még egy útra
Az a kéz ami a jövőt nyújtja, májfoltos lesz egyszer
De ez a láb még gyorsabban jön hozzám, mint megy reggel
Az a kilincs ujjlenyomat-tárhely, a nyomozóknak vagyon
Az a bugyi soha nem tetszett, aki hordta az jött be nagyon de nagyon
Az a ránc ami előbukkan, soha nem megy vissza
Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka lett
Mindez csak átmenet.