Hernádi Judit - Stollár Miki a vízi csoda

Úgy úszott két fal között ő ide-oda,
Csodálta stílusát a vén uszoda
Egy évembe telt, míg egy bérletes
Elárulta nevét.

Úgy hívják
Stollár Miki az uszodarém
Medence szélén ülve ájultam én
Egy évembe telt, míg egy bérletes
A vízbe dobott neki.

Úgy úszott két fal között ő ide-oda,
Hogy csak úgy vízhangzott a vén uszoda
S a bérletesek a startköveken
Kiáltozták nevét.

Ússz, ússz, ússz!
Stollár Miki, te vizicsoda,
Ilyet már rég nem látott a vén uszoda
Micsoda lány az oldalán,
Új szezon, új a lány.

Úgy járok kis szobámban ide-oda, nevét kiáltva én,
Mintha a szoba volna az uszoda, pedig már nincs remény.
Úgy járok kis szobámban ide-oda, faltól, sivár falig,
Úgy, mintha volna még egy vízicsoda, s mellettem úszna itt.

Ússz, ússz, ússz!
Stollár Miki, az oldalamon,
mert hogyha mással úszol, ki nem bírom.
Föl-föl keres egy bérletes,
Ő hoz csak rólad hírt.

Úgy úszik két fal között, ő ide-oda,
Hogy azt már rosszalja a vén uszoda.
Másik a lány az oldalán
Új szezon, új a lány.

És én csak fölsikoltok: Faltól, falig!
Nélkülm Stollár Miki hogy úszhatik.
Vígaszt keres a bérletes,
De erre nincsen szó.

Nincs már szó.
Stollár Miki, te eszeveszett,
Így szokás elpackázni egy életet.
Enyém, ha volt, a múlt szezon,
Az újat átadom.

Úgy járok kis szobámban ide-oda, faltól, sivár falig,
Úgy, mintha volna még egy vízicsoda, s mellettem úszna itt.
Úgy járok kis szobámban ide-oda, nevét kiáltva én.
Miki!
Mintha a szoba volna az uszoda, pedig már nincs remény.