Kishonti Ildikó - Búcsú Budapesttől (az Egy szerelem három éjszakája c. musicalből)

Isten veled, Budapest te édes,
Isten veled, fényes éjszaka!
Itt ezentúl mindig csak sötét lesz...
Mit keresek én itt? - ó, lala!
Tündöklés a boldog keveseknek,
Mely a ránk csukódó éjbe tűnt...
Hol vannak a dámák és a krekkek?
Isten veled, édes életünk!

Ó, ha visszanézek, hihetetlen,
Hogy valóság volt ez valaha...
A jogász-bált egyszer rég mi ketten:
Ő meg ő nyitottuk... - ó, lala!
S később, mikor belénk bújt az ördög,
Tudtuk, hogy tilosba tévedünk..!
Isten veletek, ti régi flörtök!
Isten veled, édes életünk!

Pannónia-szálló és Vadászkürt,
Ó, a disztingvált különterem!
Pertis hegedűje, jaj, hová tűnt?
És a bár, a kis Parisien?
Jánoshegyi reggeli utána,
És a sikk, amellyel vétkezünk...
Isten veled, szívünk minden álma,
Isten veled, édes életünk!

Ó, Király-díj, póló, zsúr meg estély,
Pezsgőzés meg Zserbo-bo-bo-bo,
Néha nyáron egy vidéki kastély,
Ezt szeretjük ez nekünk való!
Egész ország, de csupán az úri!
Ez kellett csak, ez jutott nekünk,
Mégis fáj, hogy pusztul, fáj búcsúzni...
Isten veled édes életünk!

Hm-hm-hm-hm-hm...

Egész ország, de csupán az úri!
Ez kellett csak, ez jutott nekünk,
Mégis fáj, hogy pusztul, fáj búcsúzni...
Isten veled édes életünk!