Mezei Mária - Te nem vagy már a régi

Te mostanában egyre késel,
látom, gyakran másra nézel, elsietsz.
Ha szólok hozzád, meg se hallod,
ingerült vagy, bánt a hangod. Mondd, mi ez?
Már nem fontos neked,
hogy a kedvemben járj,
és megszokásból vagy csak itthon,
meg sem érzed azt, ha titkon szívem fáj.

Te nem vagy már a régi, ne szólj, ne is tagadd!
Ezt az ember megérzi, elég egy pillanat.
Tudom én, unod már, mire vársz, hagyj el engem!
Bele nem halok én, ami volt elfelejtem.
Csak túl kell esni nyomban, egy perc és vége lesz.
Hát búcsúzzunk el gyorsan, még egyszer átölelsz.
Ugye, csókot is adsz? Ez a csók lesz a végső.
És kár is minden szóért, most már hiába, késő.

Hát azt hiszed, hogy nem tűnik fel?
Este nem jössz friss örömmel úgy, mint rég.
Bár ezt a férfi mind tagadja,
annyi asszony megfogadja, most elég.
Én azt hittem, hogy erről köztünk szó sem lehet,
hogy esküdöztél égre-földre, s látod, mégis mindörökre
vége lett.

Te nem vagy már a régi, ne szólj, ne is tagadd!
Ezt az ember megérzi, elég egy pillanat.
Tudom én, unod már, mire vársz, hagyj el engem!
Bele nem halok én, ami volt elfelejtem.
Csak túl kell esni nyomban, egy perc és vége lesz.
Hát búcsúzzunk el gyorsan, még egyszer átölelsz.
Ugye, csókot is adsz? Ez a csók lesz a végső.
Jaj, mért nem mentél rögtön? Most már hiába, késő.