Lovay László - Csárdás egyveleg discoritmusban

Házasodom nemsokára, édesanyám, ez lesz a jó nékem!
Szeretem én azt a kislányt, édesanyám, ő is szeret engem!
/: Ez a világ rendje, sora, ezt kell tenni, nem vagyunk már gyerekek, hát el kell menni!
Házasodom nemsokára, édesanyám, így kell ennek lenni!:/

Nagymama lesz nemsokára, édesanyám, mert az idő nem vár!
Dajkálja az unokáját, édesanyám, csillog a kis szempár!
/: Örömét és reménységét benne látja, ő lesz minden szeme fénye, boldogsága!
Népes lesz a mi családunk, édesanyám, büszke lesz majd rája!:/

A szeretőm dunántúli, ott lakik Somogyországba.
De jó volna hozzábújni a fehér, paplanos ágyba.
/:De mivel a vasút drága, nem mehetek el hozzája.
A szeretőm dunántúli, ott lakik Somogyországba.:/

Nehéz az én sóhajtásom, felszalad a magas égig.
De oda le, Dunántúlig, el se hat, meg nem is értik.
/:Lekophat a lábam térdig, elkutyagolok én végig./mert/
Nehéz az én sóhajtásom, felszalad a magas égig.:/

A szegedi csikós lent itat a Tiszán.
Tizenhárom csengő cseng a csikaja nyakán.
A babája Kati lenn lakik a Tiszán.
Tizenhárom aranycsengő reng a derekán.
/:Tizenhárom fodros szoknya, kerek akár a káposzta.
A szegedi csikós lent itat a Tiszán.
Tizenhárom csengő cseng a csikaja nyakán.:/

Szép a rózsám, nincs hibája,
Csak egy kicsit libegős a járása,
Huncut adta, csókos ajka,
jaj, de hamis a két szeme vágása.
/: Ne csudálja, ha hibája nincs néki,
Én vagyok a szeretője, szívbéli.
Szép a rózsám, nincs hibája,
Csak egy kicsit libegős a járása.:/

Régi nóta, bárki tudja,
két bolond a szerelemben is egy pár.
Mért cicáznál a szívemmel,
hogyha úgyis az eszem elvetted már.
/: A csepegő eresz alá kiállnék,
Érted még a pokolba is sétálnék,
Régi nóta, bárki tudja,
két bolond a szerelemben is egy pár.:/

Hat nap óta szól a nóta, nem pihentem én azóta,
Átölelve tart a párom, hatnak a fele három,
A pici csókos szádat várom,
Úgyis te leszel a párom.

/: Félrerúgtam a csizma sarkát,
Elhívattam a zirci vargát,
Üsse jobban rája,
Míg a banda muzsikálja.:/