Záray Márta - Noé

Noé otthona rozoga bárka volt,
míg a Vízözön idején vándorolt.
Negyven napon át nőtt a víz, nőtt a gond,
minden társbérlője állat volt.
Noé folyton azt leste, az angyalát,
hogy a mennyezet, jaj, mikor ázik át?
Folyton csak esett, s ez nem egy nagy öröm,
hisz nem utcabál egy Vízözön.
Ám a Noé élete ott mégis vígan folyt,
mivel nős volt.
Véle élt a párja, kivel, lám a Vízözönben
és közben a boldogságban lubickolt.
Lásd hát!
Itt a tanulság, hogyha egy bárka van,
ott is élhetnénk, kis szívem, boldogan.
Ha ezt nem hiszed, édesem, semmi vész,
lásd a vén Noét, s a b. nejét.

Ha kérdem, hogy mikor lesz az esküvő?
Te azt mondod, ráérünk, van még idő.
A házassághoz nem elég csak a szerelem,
előbb egy főbérleti lakás legyen.
Én hiába mondom, hogy majd az is lesz,
a vitában nem győz meg, úgy látszik ez.
Az érveimet indokolni már csak úgy tudom,
hogy egy ősrégi példára hivatkozom:

Noé otthona rozoga bárka volt,
míg a Vízözön idején vándorolt.
Negyven napon át nőtt a víz, nőtt a gond,
minden társbérlője állat volt.
Noé folyton azt leste, az angyalát,
hogy a mennyezet, jaj, mikor ázik át?
Folyton csak esett, s ez nem egy nagy öröm,
hisz nem utcabál egy Vízözön.
Ám a Noé élete ott mégis vígan folyt,
mivel nős volt.
Véle élt a párja, kivel, lám a Vízözönben
és közben a boldogságban lubickolt.
Lásd hát!
Itt a tanulság, hogyha egy bárka van,
ott is élhetnénk, kis szívem, boldogan.
Ha ezt nem hiszed, semmi vész,
lásd a vén Noét, s a b. nejét,
no és a három kis Noét!