Payer András - Könnyek nélkül

Eljött, igen eljött az a rég várt szerelem,
könnyű, puha ujjal, ahogy illik szelíden.
Akkor még a lelkünk fenn a mennyben kóborolt,
milyen szép volt.

Azt hittem, hogy nem jön semmi, minden így marad,
Úgy vagyok, mint hulló csillag nyári éjszakán,
olyan árván.

Szivárvány színű álom voltál,
amely a hajnalébredéssel tovaszáll.

Könnyek nélkül gondolnék rád,
elfelednék minden éjszakát.
Elfeledném minden bánatom,
de nem tudom.

Hogy tudnék én nem gondolni rád,
emlékeztet néhány szál virág.
Minden percben rád emlékezem,
ó, kedvesem.

Elmúlt, igen elmúlt az a boldog szerelem,
mindent elvesztettem, ami szép volt énnekem.
Jön majd tavasz újra, de a napfény, mire kel,
mond, mit érlel?

Emlékeid elkísérik minden léptedet,
és amikor úgy hiányzom, mi lesz majd veled?
Hova hajtod fejedet egy csalódás után,
olyan árván?

Szállnak a lepkeszárnyú percek,
végül a ködbe hulló semmit öleled.

Könnyek nélkül gondolnék rád,
elfelednék minden éjszakát.
Elfeledném minden bánatom,
de nem tudom.

Hogy tudnék én nem gondolni rád,
emlékeztet néhány szál virág.
Minden percben rád emlékezem,
nehéz nekem.