Payer András - Hazahúz a szív (Long For Home)

Gyermekként dédelgetett,
lágy ölében mindig ringatóztam én.
Olykor mindenki zokog egy kicsit,
de megvigasztalt ő, s felitta könnyeim.
Semmi se fájt akkor még,
boldog gyerek voltam, így emlékezem.
De már felnőttként most minden más lett.
Messze mentem tőle én és nem láthattam rég.

Mert most hazatér a szív, a vándor megpihen.
Gyere, hívlak, várlak, kérlek, hogy ne késs!
Ó, már nem bírom tovább ezt a hosszú éjszakát.
Most útra kélek és rohanok hozzád.

Sodródtam én, mint egy kagyló,
reám zuhant néha a keserű, zord magány.
Nem is értem én, hogy élhettem át,
hogy nem láthattam réges-rég
egy gyönyörű szép hazát. Igen.

Mert most hazahúz a szív, a vándor megpihen.
Gyere, hívlak, várlak, kérlek, hogy ne késs!
Ó, már nem bírom tovább ezt a hosszú éjszakát.
Most útra kélek és rohanok hozzád.

Útra kélek, visszatérek.
Ó, az út, de hosszú lesz még!
Jó lenne a felhők szárnyán szállni, repülni!
Nappal vagy éj soha nem választhat szét.
Ahol a szerelmem van, csak oda vágyom én.

Mert most hazahúz a szív, hisz elindultam rég,
gyere, hívlak, várlak, kérlek, hogy ne késs!
Ó, ha nem bírom tovább ezt a hosszú éjszakát.
Most útra kélek és rohanok hozzád.

Mert most hazatér a szív, a vándor megpihen.
Gyere, hívlak, várlak, kérlek, hogy ne késs!
Ó, már nem bírom tovább ezt a hosszú éjszakát.
Most útra kélek és rohanok hozzád.

Megpihen a szív, a vándor révbe ért.
Már nem lehet más otthonom, csak ez.
Itt születtem én és ez az én hazám.
Nem megyek már többé innen el.
Ó-ó-ó-ó-ó-ó!