Dolák-Saly Róbert - Winnetou

Róbert:
- Nekem az a nap oly fontos volt, mikor először megláttam,
Az a film csak róla szólt, soha nem felejtem el.

Zsolt:
- Fején ékes tolldísz, komoly arcán nyers erő,
Azt gondoltam akkor, hogy a példaképem ő.

András:
- De a csoda hamar köddé vált, mikor azt olvastam egyszer,
Hogy a főhős kitalált, soha nem is létezett.

Zsolt:
- Egy Karl May nevű ember, agya hozta létre őt,

Róbert:
- Úgy éreztem akkor, hogy a világ összedőlt.

Együtt:
- Winnetou a prérin
Sose lovagolt,
Persze csak azért nem,
Mert lova se volt.
Winnetou e Földön
Még sohase járt,
Winnetou csak állhős,
Égeti magát.

András:
- Winnetou az Isten volt nekem, akit utánozni kezdtem,

Zsolt:
- Mokaszint viseltem, s néha azt mondtam, hogy "uff".

Róbert:
- Az ajtó mögül lestem, hogy a bölény hátha jön,

András:
- Nem féltem, mert tudtam, hogy a végén lelövöm.

Együtt:
- Winnetou a bátor,
Aki sose félt,
Persze csak azért nem,
Mert sohase élt.
Winnetou csak álom,
Nem igazi lény,
Sátra soha nem volt,
Kiröhögöm én.
Winnetou a legjobb
Apacs indián,
Ki hiszi el így ezt
Még ezek után.
Winnetou-ra mégsem
Haraguszok ám,
Szülinapja nincsen,
Szomorú talán.