4F Club - Téli álom

1. Tudod, én mélyen hittem, hogy a nyár csak az igazi,
Hogy tavasszal semmi sincs, de jött valami:
Azt hiszem, hogy végül is a levegőben lehet,
Hisz\\\' a levegőbe húz, és az egekig vezet.
Végre süt a nap, süt a nap, süt a nap újra,
És a kellemes tavaszi szél a bőrömet fújja.
A kocsiban az ablakot is letekerhetem,
Hiszen véget ért a tél, és nekem ez a végzetem.
Jöhet a nyár megint, és vele új szerelem,
A fene tudja, mi az, ami történik velem.
Talán egy ideggáz, amitől ilyen hülye vagyok,
De nagyon jól esik, ezért még szippantok egy nagyot,
Hogy a kábulat újra elvegye az eszem,
És majd keresem, mert sose tudom, hogy hova teszem.
Nem érdekel, hogy hetet-havat összevissza hordok,
Hülyeség, de nem tudom, hogy mitől vagyok boldog.

R. Az első bágyadt napsugár,
A hóember már tiszta sár.
Hogy véget érjen a téli álom,
Annyira várom.

2. Egy reggel szomorú hírt közöl a rádió: Ég vele!
Tragikusan ért véget a hóember élete.
A mosolya még rémlik, egy pocsolya fénylik,
A helyén, ahol szegény élt tizenegy hétig.
A fején egy ócska fazék volt az ék,
Vicces lennék, ha ilyet mondanék.
De neki jól állt, s most hűlt helyét nézem,
Igazi társ volt a kemény télben.
Na de fel a fejjel, hiszen búsulni nincs okom,
Itt a tavasz, s a bánatom sarokba dobom.
Tűz le a napsugár, ez a ritka kincs,
Hiányát akkor érzed, ha már nyoma sincs.
Száll a szél szárnyán a szerelem,
Ilyenkor szinte minden lány az esetem.
Olyan gyönyörű a világ, olyan szép az élet,
Ez a nap soha nem ér véget.

R.