Dolák-Saly Róbert - Az anyukám a Margit

Zigóta:
Az anyukám a Margit, az apu meg az István,
Ami a szomorú inkább, hogy én vagyok a kislány.
Amikor ezek kergetőznek üvöltözés közbe’,
Valami nekem azt súgja, hogy nem illenek össze.
A szüleim azzal szórakoznak egész álló nappal,
Hogy ide-oda küldözgetnek rikácsoló hanggal.
A nagyapám, ha találkozik velem a szobában,
Ijedtébe’ azt kiáltja: egér van a házban.
Megáll az ész,
A Zigóta kész.
Komolyan mondom, megáll az ész,
A Zigóta kész.
Margit:
Nekem ez az élet a liblingem,
Bár tudom, hogy az öröm nincs ingyen.
Meg kell szoknom a Pityut is még,
Újra meg újra, meg megin’ ismét.
– Mondd, Pityu, hol van a boldogság?
A nejed, a Margit szól hozzád.
Nem találtam a konyhában,
Egy ici-pici volt csak a tortában.
Együtt:
Óh, hát, senki se figyel rám,
Csak beszélek itt a falnak,
Csak lebegtetem a szám.
Téged semmi se érdekel,
Csak mondod a magadét mindig,
És agyilag hozzám későn érkezel.
Zigóta:
Az apu az anyut szidja folyton elmarasztalólag,
Aszongya, hogy kellemesebb arca van a lónak.
Azt hiszi az apukám, hogy ő az atyaisten,
Hasonlít rá annyiban, hogy amikor kell, nincsen.
Mikor a bátyám ököllel ver, anyu sose véd meg,
Szól, hogy halkan üssön, mer’ az apukám felébred.
Nincs ideje anyunak a gyereknevelésre,
Nézzenek csak rám nyugodtan, itt az eredménye.
Megáll az ész,
A Zigóta kész.
Komolyan mondom, megáll az ész,
A Zigóta kész.
Margit:
A nászutunkra is emlékszem,
Borsod-Abaúj-Zemplénben.
Ózdon a séta a legszebb volt,
Persze a csúcs, az a hentesbolt.
Mondta a Pityu, hogy nincs mellem,
Csodálkozik is, hogy elkeltem.
Már tudom, a Pityunak mért kellek,
Mert benne is dúlnak az érzelmek.
Együtt:
Óh, hát, senki se figyel rám,
Csak beszélek itt a falnak,
Csak lebegtetem a szám.
Téged semmi se érdekel,
Csak mondod a magadét mindig,
És agyilag hozzám későn érkezel.
Mert semmi sem érdekel,
És attól tartok lassan,
Hogy meggárgyulsz, és tök süket leszel.