Lukácsi Margit - Mikor az égen csillag gyúlt

Mikor az égen csillag gyúlt,
lágyan egy fiú keze hozzám nyúlt.
Táncolni vinném, így szólt simogatón.
Kapva-kaptam a hívó szón.
Bár megmondta jó mamám,
s rátüsszentett jó papám:
Légy te mindig jó kislány,
légy otthon tíz után!
Aj-jaj, jaj, jaj, aj-jaj, jaj!
Úgy nézett énrám tánc közben,
megbántam százszor is, hogy eljöttem.
Izgalmas lángok égtek szemeiben,
s én pityeregtem, ó, nem, nem, nem!
Hisz megmondta jó mamám,
s rátüsszentett jó papám,
hogy a lány csak addig lány,
míg csókot nem kíván.
Aj-jaj, jaj, jaj, aj-jaj, jaj!
Utána ittunk egy kis bort,
muzsika szólt, sütött a sápadt hold,
és csókolóztunk hosszan, mámorosan,
de illedelmes stílusban.
Mert megmondta jó mamám,
s rátüsszentett jó papám,
hogy a lány csak addig lány,
míg többet nem kíván.
Aj-jaj, jaj, jaj, aj-jaj, jaj!
A mi kis, kedves házunkban
ma este ünnepélyes nászunk van,
s mikor a násznép végül messzire jár,
itt maradt nálunk a boldogság.
Jól megmondta jó mamám,
jól tüsszentett jó papám,
hogy a lány csak addig lány...
Itt véget ért a balladám.
Aj-jaj, jaj! Itt véget ért a balladám.