Dekkoltás - Kobuci

A megnyerő mindig a legmenőbb,
amikor támad a teamem a tér felől,
ez itt nem lisztet szív, akivel szembeszállsz,
Te, mint a dekk a számból, a sorból kiállsz.
Piából kéne száz, a söröm pont kétszáz,
a Cézár császára csajra vadász,
mássz utánam, ki a gödörből,
itt a király palástja se’ töröl föl,
tarts egy túlórát, jövök a töröktől
akarsz egy jó túrát? -gyere azt’ pörögj föl!
mi a tamokat szétküldtük ökölből
mikor a tagokkal tomboltunk örömből
ez nem is dekkoltás, ez bazdmeg örök kör,
a Deákig öt deákot váltok föl,
bubi bubi - bubi bubi bubi
én kizöldülök, rólad meg csúszik a bugyi
ez a buli, a király olyan szép
temessetek itt, ha máshol esnék szét
Indulnék, mert hív a táj,
szemembe úszik a fény
vár egy lány a kobucinál
messze nagyon a tél
Nagy játékfilm egy egészestés mozi,
amit itt átélek, te ittál lélek,
vice versa tán kicsit perverz
a nyolcadik vice, a lelkem kibice,
nem tudhatom, hogy a lábam kivisz e,
de nem hagylak el, mert messza a kobuci,
itt a hangulat kibuci, a burok meg örök,
hiába trükköznék, ez a köztér ösztönt ér,
ide nem köt a rög,
szervezetemmel együtt működök
együtt működök, legtöbbször
együtt működök
Indulnék, mert hív a táj,
szemembe úszik a fény
vár egy lány a kobucinál
messze nagyon a tél



(sokan nem fogják fel...)
Sokan nem fogják fel, hogy nem futni kell,
az égbe kísérhet a pesti modell
Hol a Rum dominál, Bach csak hadovál,
ott összébb nem lehetsz atomjaidnál,
a kérdésemet érsd, a válasz felesleges
még egy kör a Madáchon sosem volg végzetes
egy kép itt -egy kép ott és összeáll az egész,
megszépít, meg szép ott, a végig remélsz,
meddig tart a ma még, és mikor jön a holnap?
a kérdés Fogas, máskorra tartogasd
tanuld meg, a hajnal bámeddig zsonghat,
lazulj el, legyen minden nap szombat!

Indulnék, mert hív a táj,
szemembe úszik a fény
vár egy lány a kobucinál
messze nagyon a tél
Indulnék, mert hív a táj,
szemembe úszik a fény
vár egy lány a kobucinál
messze nagyon a tél
hiába trükköznél, ez a köztér ösztönt ér, ide nem köt a rög
hiába trükköznél, ez a köztér ösztönt ér, ide nem köt a rög
hiába trükköznél, ez a köztér ösztönt ér, ide nem köt a rög
hiába trükköznél, ez a köztér ösztönt ér, ide nem köt a rög
Indulnék, mert hív a táj,
szemembe úszik a fény
vár egy lány a kobucinál
messze nagyon a tél
Indulnék, mert hív a táj,
szemembe úszik a fény
vár egy lány a kobucinál
messze nagyon a tél