Sramlikings - Dombok felett

Ha felébredsz egy reggel
És úgy érzed egyszer,
Hogy minden rólad szól.
A hegyek mindig várnak
És onnan kiabálhatsz,
Ha úgy érzed magad jól.
Vajon kihez szól a visszhang,
Ha elénekeled, hogy élni mással nem fogok,
Csak veled, veled.

A dombok felett a nap felnevet és boldogan ragyog le ránk.
Az élet veled egy tündérmese varázsold el az éjszakát.

Ölelj át és fogd a kezem, repülj fel az égbe velem,
Onnan nézünk le a földre, mint egy fényes üveggömbre.
Kitárjuk a szárnyainkat, elmeséljük vágyainkat,
Nappal együtt ébredünk fel, így lesz édes minden reggel.

Valamikor régen,
A szerelem hevében,
Még mindenki boldog volt.
Nem számított semmi,
Nem volt hős ott senki,
Minden az életről szólt.
Most kihez szól a visszhang,
Ha elénekelem, hogy élni mással nem fogok,
Csak veled, veled.

A dombok felett a nap felnevet és boldogan ragyog le ránk.
Az élet veled egy tündérmese varázsold el az éjszakát.

Ölelj át és fogd a kezem, repülj fel az égbe velem,
Onnan nézünk le a földre, mint egy fényes üveggömbre.
Kitárjuk a szárnyainkat, elmeséljük vágyainkat,
Nappal együtt ébredünk fel, így lesz édes minden reggel.