Ghymes - Északi szél

Mézes vizek nyúltak lágy sétányokon,
Bájos utcákon s a városban,
Közönyös virágok unták magukat
A lányok alatt s a szájukban.
Nem várta senki, hogy eljön a hideg,
Tiszta északi szél, téli szél,
A szél, a téli szél, a téli szél, az északi szél,
A szél, a téli szél, a téli szél, az északi szél.

Pillangó-dallamot írtunk egymásnak,
Hajnal húsának, bálok után.
Éjjel a csónakban vérzett a szoknyád,
Koccintottunk rád, Mediterrán.
Szánalom nélkül jött végre a hideg
Tiszta északi szél, téli szél,
A szél, a téli szél, a téli szél, az északi szél,
A szél, a téli szél, a téli szél, az északi szél,
A szél, a téli szél, a téli szél, az északi szél,
A szél, a téli szél, a téli szél, az északi szél.

Újra és újra és újra nem hittük,
Újra nem hittük el a hibát.
Befagyott a szeme, aki sírni mert,
Aki bízni mert nyugodt halált.
Gyógyul az unalom, száguld a hideg
Tiszta északi szél, téli szél,
A szél, a téli szél, a téli szél, az északi szél,
A szél, a téli szél, a téli szél, az északi szél,
A szél, a téli szél, a téli szél, az északi szél,
A szél, a téli szél, a téli szél, az északi szél,
A szél, a téli szél, a téli szél, az északi szél,
A szél, a téli szél, a téli szél, az északi szél,
A szél, a téli szél, a téli szél, az északi szél,
A szél, a téli szél, a téli szél, az északi szél,
A szél, a téli szél, a téli szél, az északi szél.