Rátonyi Róbert - Nem kell a szerelemhez szerencse

Nem kell a szerelemhez szerencse,
csak két szív egymást szeresse.
Megremeg a kezed kezembe'
és az ajkad csókot vár.
De hátra van ilyenkor egy szörnyű gond,
a mama, vajon mit is mond?
Ha nem egyezik bele, akkor pont,
s többé nem láthatlak már.
Majd azt mondjuk, hogy már
a mama is volt szerelmes
úgy, mint minden kis leány,
és a szívünk sose türelmes,
hiszen kilenc év után
nem kell a szerelemhez szerencse,
csak két szív egymást szeresse.
Mosolyog a szemed szemembe,
s karod hű szívemre zár,
és az ajkunk csókot vár.

Úgy érzem, hogy nagyon szép az élet,
vagy csak veled látom ilyen szépnek.
Két szemedből mosolyog felém
a boldogság, mit régen várok én.

Nem kell a szerelemhez szerencse,
csak két szív egymást szeresse.
Megremeg a kezed kezembe'
és az ajkad csókot vár.
De hátra van ilyenkor egy szörnyű gond,
a mama, vajon mit is mond?
Ha nem egyezik bele, akkor pont,
s többé nem láthatlak már.
Majd azt mondjuk, hogy már
a mama is volt szerelmes
úgy, mint minden kis leány,
és a szívünk sose türelmes,
hiszen kilenc év után
nem kell a szerelemhez szerencse,
csak két szív egymást szeresse.
Mosolyog a szemed szemembe,
s karod hű szívemre zár,
és az ajkunk csókot vár.