Syrius - Föld alól jövő ének

Elárultuk a napfényt
Büntetésünk az éj
Végtelen az út
Tüskéken talpalunk
Lenn a mélyből száll fel egy dal
panaszosan
monoton
szomorú dal
Talán elátkozott bűnös,
Aki így sír:
Föld alól jön ez a dal
Onnan lentről tör fel e sóhaj
végtelenül
az a dal
húz a mélybe
Miért éneklem hát a dalt
nem akarom
irgalom, süllyedek alá
és most megnyílt alattam a föld
zuhanok lefelé, mint egy kő
mellettem tébolyult lepkék
és részeg szentjánosbogarak röpködnek
alattam megsárgult újságpapír-arcok
rohannak felém, vagy én feléjük
mindegyik ordít, vagy sír
és én keresztül zuhanok rajtuk
egy vibráló kavalkád forog körülöttem
és porcelán-virágok hullajtják szirmukat
miközben egy tücsök staccatót játszik
elektromos hegedűjén
a kedves emlékek már mind a vitrinben vannak,
vagy szürkülnek a porban
a sárga vigyorok ráragadtak a sárga légyfogókra
vasbetonöklök rázzák rám magukat
kétperces szeretők jönnek és elmennek
szavaikból gyom nő, ami ellepi a foszló eget
és hull, hull a manna, de senkinek sem kell
mindenki fut bőröndjével a hóna alatt
a Jóakarat szétfröccsen a butaság szökőkútján
kövér gyerekek gyűjtik a könnyeket
egy vak koldus számára,
aki egy falragaszt betűz remegő ujjakkal
EZ ITT A POKOL