Ákos Stefi - A szerelmes trombitás

Szerelmes trombitásnak
nem nehéz a vallomás,
mert nem kell más,
csak fújja kedvesének
csendes éjjel csendesen a nótáját.
Az édes dalra
mind a szőke, mind a barna lány
az ablaknál les titkon,
szívdobogva várva várja
trombitása eljön tán.
Sok csókos száj mind csókot vár,
a gúnyos hold az égen mindent lát.
Egy karcsú lányt, a trombitást,
s az utca újra csendes,
minden ablak zárva már.
A sok kislány a párnán
eltűnődik, mért nem szól a nóta
már a trombitán?

Csend van, éjszaka borul rá a tájra,
lassan ballag a kerek, sárga hold.
Kattan halkan egy kicsi ablak zárja,
mert messziről édes dallam szól.
Futva indul a trombitaszóra
kedveséhez a lány.
Hajnal lesz, mire vége van a csóknak,
és ketten éneklik már.

Szerelmes trombitásnak
nem nehéz a vallomás,
mert nem kell más,
csak fújja kedvesének
csendes éjjel csendesen a nótáját,
fújja csendben a nótáját.
Az édes dalra
mind a szőke, mind a barna lány
az ablaknál les titkon,
szívdobogva várva várja
trombitása eljön tán,
várja hozzá is eljön tán.
Sok csókos száj mind csókot vár,
a gúnyos hold az égen mindent lát.
Egy karcsú lányt, s a trombitást,
s a fűben egy árva, kis réztrombitát.
S az utca újra csendes,
minden ablak zárva már.
A sok kislány a párnán
eltűnődik, mért nem szól a nóta
már a trombitán?