1. Halász Judit - Boldog születésnapot![2009] 
2. Angelika - Nem baj
3. Megtűrtek - DENSZ-PANK
Az Operaház fantomja (Musical) - Túl a végső fordulón
| Előadó: | Az Operaház fantomja (Musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Galambos Attila |
|---|---|
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megtekintve: Ma 1, összesen 29819 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
Túl késő, hogy visszalépj!
A játszma eldőlt.
És régen távol jár a józanság.
Túl késő, hogy visszatérj!
Megszűnik minden,
mi fontos volt, s helyébe lép a vágy.
Vérünk vad száguldásba kezd,
és minden perc mámort ígér.
Eltölt egy forró, édes érzés.
Túl késő, hogy visszanézz!
Hiába minden!
A kettőnk sorsa úgyis rég eldőlt.
Hogy visszafordulj, túl késő.
Itt volnánk hát! A szavak ideje most lejárt!
Többet mond minden szónál, ha rám nézel némán.
Némán...
Eljött végre az a perc, mire szívünk várt,
mit a képzelet sejteni engedett:
egymásba olvadó két forró test.
Hát most itt vagyok veled
és nincs visszaút
Ez már döntés. Kész döntés.
Túl a végső fordulón
a szégyen elszáll,
és pusztító, vad szenvedély tör ránk.
Túl azon mi rossz, s mi jó
csak az a kérdés,
hogy meddig tart, míg fellobban a láng,
hol harsan fel a hívó jel,
mikor lesz teljessé a tűz,
mely egymás karjaiba űz majd.
Túl késő, hogy visszanézz!
Átkelsz a hídon,
s az lángol már, a mélység szédítő...
Hogy visszafordulj, túl késő.
A játszma eldőlt.
És régen távol jár a józanság.
Túl késő, hogy visszatérj!
Megszűnik minden,
mi fontos volt, s helyébe lép a vágy.
Vérünk vad száguldásba kezd,
és minden perc mámort ígér.
Eltölt egy forró, édes érzés.
Túl késő, hogy visszanézz!
Hiába minden!
A kettőnk sorsa úgyis rég eldőlt.
Hogy visszafordulj, túl késő.
Itt volnánk hát! A szavak ideje most lejárt!
Többet mond minden szónál, ha rám nézel némán.
Némán...
Eljött végre az a perc, mire szívünk várt,
mit a képzelet sejteni engedett:
egymásba olvadó két forró test.
Hát most itt vagyok veled
és nincs visszaút
Ez már döntés. Kész döntés.
Túl a végső fordulón
a szégyen elszáll,
és pusztító, vad szenvedély tör ránk.
Túl azon mi rossz, s mi jó
csak az a kérdés,
hogy meddig tart, míg fellobban a láng,
hol harsan fel a hívó jel,
mikor lesz teljessé a tűz,
mely egymás karjaiba űz majd.
Túl késő, hogy visszanézz!
Átkelsz a hídon,
s az lángol már, a mélység szédítő...
Hogy visszafordulj, túl késő.
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!