Polyák Rita - Hó veled

Tenyereden olvad a szívem már,
ahogy szempillánkon a hókristály,
A perc megáll, ránk talál: Hó veled.

Már rég múlt szilveszter,
körülöttünk a fényekkel,
Hógömbből jósoltál,
az üvegre egy szót karcoltál.

Álmomból felráztál,
most kavarog a szívem, táncot jár,
Melletted a tél is más,
ha deresek a fák és a téren vágok át
ott állsz, és énrám vársz
nagykabátban.

Odabújok Hozzád, gombolj át!
Az a bolyhos sál puha boldogság,
A sál mögül egy dal fütyül: Hó veled

Tenyereden olvad a szívem már,
ahogy szempillánkon a hókristály,
A perc megáll, ránk talál: Hó veled.

Kérlek, várj még, a pillanattal szállnék,
Emlékekbe zárnék minden kis érintést.
Kérlek, várj még, ne hidd, hogy ez csak játék,
ne mondd, hogy lesz még másképp,
hogy egyszer véget ér.

Forrón sült gesztenyék,
fut az íze a szánkban szét,
Illatba burkol, nézd,
lebeg ez az édes álomkép.

Körülöttünk lábnyomok,
a fejemen is átfut száz dolog,
Hogy el sem jössz talán,
ha kitavaszodik és zöldellnek a fák
nem vársz, de még itt állsz
nagykabátban.

Odabújok Hozzád, gombolj át,
Az a bolyhos sál puha boldogság,
A sál mögül, egy dal fütyül: Hó veled

Tenyereden olvad a szívem már,
ahogy szempillánkon a hókristály,
A perc megáll, ránk talál: Hó veled

Kérlek, várj még, a pillanattal szállnék,
Emlékekbe zárnék minden kis érintést.
Kérlek, várj még, ne hidd, hogy ez csak játék,
ne mondd, hogy lesz még másképp,
hogy egyszer véget ér.

Hisz addig még ott állsz, és énrám vársz
nagykabátban.

Odabújok Hozzád, gombolj át!
Az a bolyhos sál puha boldogság,
A sál mögül egy dal fütyül: Hó veled

Tenyereden olvad a szívem már,
ahogy szempillánkon a hókristály,
A perc megáll, ránk talál: Hó veled.

Kérlek, várj még, a pillanattal szállnék,
Emlékekbe zárnék minden kis érintést.
Kérlek, várj még, ne hidd, hogy ez csak játék,
ne mondd, hogy lesz még másképp,
hogy egyszer véget ér.