Sztankay István

Sztankay István (1936. február 14. – 2014. szeptember 12.)
A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és
kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező,
érdemes művész volt. A József Attila Színház örökös tagja.

Budapesten született. Édesapja görög-katolikus pap volt.
Gyermekkorában Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába járt.
1954-ben a budai II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban tett
érettségi vizsgát.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolára háromszor ment
felvételizni, de nem a tehetségtelenség miatt nem került
felvételre, hanem azért, mert az édesapja pap volt, és
mint ilyen az akkori komcsi rendszer szerint klerikális volt,
osztályidegennek számított. Ezért édesapja tanácsára a
harmadik felvételin, 1957-ben, arra a kérdésre, hogy mi
az édesapja, azt felelte, hogy pásztor. A harmadik rosta
fordulóban persze kiderült, hogy lelkipásztor, de akkor
már így is felvették.

1961-ben diplomázott, és Miskolcra szerződött.
1963 és 1974 között a budapesti Nemzeti Színház tagja,
,majd 1990-ig a Madách Színház társulatához tartozott.
Rövid ideig szabadúszó volt, azután, 1991-től nyugdíjba
vonulásáig a József Attila Színház tagja volt.

A filmszerepei hozták meg országos ismertségét.
Az 1963-ban készített Hattyúdal és az 1968–71 között
sugárzott Bors című tévésorozat címszerepének volt
köszönhető, hogy az egyik legnépszerűbb magyar
színművész lett.

Gyakran szinkronizált, legtöbbször Jean-Paul Belmondo
és Tony Curtis magyar hangja volt.

A színész legendás párost alkotott Schütz Ilával.
a Jövőre, veled, ugyanitt című darabot 500-szor adták elő.
De kapcsolatuk a tévére is kiterjedt, házaspárt játszottak
A 78-as körzet című tévésorozatban és a Szeszélyes
évszakok című Antal Imre nevével fémjelzett szórakoztató
műsornak az Ihos József humorista által írt blokkjában,
a Szeszélyes családban is házaspárt játszottak, amelyben
Fónay Márta játszotta az anyóst.

Sok színdarabban játszott és néhányat rendezett is.

2012. január 24-én a nemzet színészévé választották
az elhunyt Garas Dezső helyére.

Élete utolsó éveiben visszavonult a szerepléstől, csak
a fiának a saját életéből merített és írt színdarabjában
a Pesti Magyar Színházban jelent meg 2012-ben, de
csak filmbejátszás révén.

Élete utolsó hónapjaiban leromlott az egészségi állapota.
Depresszióban szenvedett, sem inni, sem enni nem akart,
fizikailag legyengült.
Utolsó televíziós interjújában egy rendkívül letargikus,
reményvesztett ember benyomását keltette, akiből teljesen
elszállt az életkedv.
A kórházban szerettei körében, békésen távozott az élők
sorából 2014. szeptember 12-én.

2014. Szeptember 26-án kísérték utolsó útjára, a budapesti
Farkasréti temetőben.

Díjai, elismerései:
- Jászai Mari-díj (1966, 1974)
- Farkas–Ratkó-díj (1967)
- SZOT-díj (1970)
- Érdemes művész (1978)
- Erzsébet-díj (1992)
- József Attila-gyűrű (1994)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje
polgári tagozat (1997)
- Kossuth-díj (1998)
- A József Attila Színház Nívódíja (2003)
- A XIII. kerület díszpolgára (2005)
- A József Attila Színház örökös tagja (2006)
- A Nemzet Színésze (2012)

Forrás: Wikipédia

Keressük az együttes biográfiáját!