Szakácsi Sándor

Egy rendkívüli tehetséggel és gyönyörű hanggal megáldott ember, akinek a színészet a hivatása és az élete volt. Művészetével gazdaggá tette a közönséget, és felejthetetlenné önmagát.

Budapest, 1952. május 20. - Budapest, 2007. március 7. Szülei fodrászok voltak. Már 10 évesen kijelentette, hogy Thália szolgálatába lép. Gimnazista éveiben több szavalóversenyt is megnyert és a Pinceszínházban játszott, több főszerepet. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1974-ben végzett, Várkonyi Zoltán osztályában. Pályáját Szolnokon kezdte, majd 12 évig a Vígszínház tagja volt.1987 és 1989 között a József Attila Színház tagja, majd szabadúszó, ezután 1992-től a Nemzeti Színház társulatának a művésze, 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színház tagja volt. Vendégművészként többek között játszott a Rockszínház, a Gyulai Várszínház, a Szabad Tér Színház, a veszprémi Petőfi Színház, a Miskolci Nemzeti Színház, az Esztergomi Várszínház, a Schütz Ila Színház, az Új Színház, az Aranytíz Teátrum, a székesfehérvári Vörösmarty Színház és a Pécsváradi Várszínház produkcióiban.Színészi képességei nem ismertek szerepköri korlátokat, hivatásának minden műfajában maradandót alkotott. Énekelt, táncolt, sikerre vitte a zenés játékokat, rockoperákban is remekelt. Mégis talán szinkronszínészként volt a legismertebb és nagyon népszerű. Jellegzetes, gyönyörű hangszíne miatt évtizedeken át Híresen jó versmondó is volt, és sokszor láthattuk irodalmi műsorokban is. A rádióban is számtalan méltó feladatot kapott, felfedezte a film és a TV is.A Hatásvadászok (1983) című film igazi lehetőséget adott tehetségének és rátermettségének a kibontakozására. Sok TV-játékot és TV-filmet is forgatott. A Peer Gynt (1988) címszerepének megformálásáért nívódíjban részesítették, az Álommenedzserben (1994) nyújtott alakítását pedig a közönség Erzsébet-díjjal jutalmazta. A szinkronszakma is állandóan foglalkoztatta. Pályája során ő volt a magyar szinkron „kősziklája”, csodákat művelt elegáns, férfiasan kellemes hangjával, amely a színészmesterség teljes spektrumát átölelte. A „szinkronkirálytól” több mint 500 felejthetetlen és zseniális szinkronalakítás maradt fenn az utókornak. Barátai és kollégái egy gesztenyefát ültettek Pécsváradon az emlékére. Lemeze: Megvagyok (1986) Könyv róla: Győri Magda: "Thália szélmalmai között" Szakácsi Sándor (Nemzeti Könyvtár, Codex Print Budapest) Zenés szerepei: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Evita, A krónikás, A költő visszatér, A kiátkozott, Én és a kedvesem, Kőműves Kelemen, Edith és Marlene, Sztárcsinálók, Egri csillagok, La Mancha lovagja, István, a király, Harmincéves vagyok