Tábori Nóra

Suba Eleonóra Ibolya (1928.06.15. – 2005.11. 23.)
Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar
színművésznő, érdemes és kiváló művész volt.
A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Pályafutása során Tábori Nóra néven szerepelt.

1928. június 15-én született Temesváron Suba Péter
– akinek vegytisztító üzeme volt – és Tábor Katalin –
aki ebben az üzemben dolgozott – gyermekeként.
Majd húszéves korkülönbségű szülei nem éltek
házasságban, az édesanyja pedig még csak az ő
születését követő napon töltötte be 18. életévét.
Édesapja adoptálta, és a Suba Eleonóra Ibolya
nevet kapta.
Későbbi művésznevét anyja vezetéknevének
melléknévi formájából és saját első keresztnevének
a rövidített formájából alkotta.
A szülei élettársi kapcsolata szakítással végződött.
10 éves korában (1938) költözött édesanyjával
Magyarországra.

Magyarországon, 1942-ben táncosnőként kezdte
a pályáját.
Both Béla szegedi iskolájában folytatott tanulmányok
után 1943-ban diplomázott, és Szombathelyen Szalay
Károly magántársulatához szerződött.
Később Győrben, Sopronban, 1945-ben Pécsen lépett
föl mint táncosnő, vagy szubrett.
1949-ben Szegeden játszotta első komolyabb szerepét
Makszim Gorkij Ellenségek című darabjában.
Innen 1951-ben szerződött át a Vígszínház elődjéhez,
a Magyar Néphadsereg Színházhoz, és haláláig ott is
maradt. Több mint 50 éven át játszott ott.

Az 1956-os Antigoné-alakítása hozta meg a sikert
az addig munkásnőket és naivákat alaktó művésznő
számára, aki ezek után a kabarék állandó szereplője
is lett.
Számos televíziós kabaré jelenet és rádiókabaré
felvétel őrzi emlékét. Az egyik legismertebb ezek
közül a Sinkovits Imrével és Szombathy Gyulával
játszott Mellékhatás című jelenet, amelyben a beteg
hátviszketéssel érkezik az orvoshoz, ámde a felírt
gyógyszerek hatására a mellékhatások minden
alkalommal újabb bajokat okoznak... mígnem az
utolsó esetben kicsattanó egészségi állapotban
érkezik a rendelőbe... de akkor kiderül, hogy az
eredeti baja mégsem múlt el, a háta még viszket!

Sok játékfilmben és televíziós filmben is szerepelt,
valamint gyakran szinkronizált hosszú is pályája alatt.

Budapesten hunyt el 2005. november 23-án.

2005. december 12-én helyezték végső nyugalomra
római katolikus szertartás szerint a Farkasréti temetőben.
A szertartáson beszédet mondott Lukács Sándor, Jordán
Tamás és Rák Kati.

Forrás: Wikipédia