Ábrányi Emil

Ifjabb Ábrányi Emil (Pest 1850. december 31. – Szentendre 1920. május 20.) költő, műfordító, újságíró; id. Ábrányi Kornél zeneszerző fia, ifjabb Ábrányi Kornél öccse és id. Ábrányi Emil író unokaöccse. Felesége Wein Margit opera-énekesnő, fiuk a zeneszerző-karmester Ábrányi Emil.

Pesten született 1850. december 31-én. Tanulmányai végeztével írói hivatásának élt s több lapnál működött mint tárcaíró és színi bíráló. Első verse 1866-ban jelent meg. 1885-ben a Koszorú című hetilap szerkesztője. 1873-tól a Pesti Napló, 1879-től a Magyarország, 1896-tól a Budapesti Napló, 1904-től 1907-ig A Nap belső munkatársa.

1889-ben a keceli kerület országgyűlési képviselőjévé választották függetlenségi programmal. 1876-tól a Petőfi Társaság tagja, majd 1880–1890 között másodtitkára. 1885-től a Kisfaludy Társaság tagja.

1906-tól haláláig Szentendrén élt a ma is álló Ábrányi-villában, a szentendrei Szamár-hegy északi lábánál. Aktív közéleti személyiség lett, 1913-tól a helyi városfejlesztő egyesület elnöke. Dumtsa Jenő mellett a második, akiről még életében utcát neveztek el, a villájához vezető út 1913-tól máig Ábrányi Emil utca. A villát az 1930-as években a család Goldberger Leónak adta el.

Verseinek nagy hatása volt a századvégi ifjúság körében (hírnevét ezek alapozták meg), melyeket a „szerelem, haza és emberiség” ihlették (Tolnai nagylexikon); „nagy formakészségről tanúskodó, nemes pátoszú, de sokszor szónokias hangú költeményeivel az elsők egyike, akik Arany irányával szemben a nemzeti elem helyett az egyénit és az általános emberit juttatják érvényre költészetükben”. Kevesebb sikere volt drámáival.

Működésének legkiválóbb oldalát műfordításai jelentik. Legnagyobb jelentőségű e téren Byron Don Juan-jának átültetése (Budapest, 1892), akinek Manfrédját is lefordította. Fordított számos színművet, köztük Edmond Rostand Cyrano de Bergeracját (Budapest, 1898) és Sasfiók-ját (Budapest, 1903), Maeterlinck Monna Vanná-ját és Henrik Ibsen Solness építőmester-ét. Műfordításai ma is klasszikus értékűek.

Versei 1866-tól jelentek meg. 1875-től a Petőfi Társaság, 1885-től a Kisfaludy Társaság tagja. Számos korabeli lap (Pesti Napló, Budapesti Napló, A Nap) munkatársa, 1885-ben a Koszorú című hetilap szerkesztője volt. Költőként elsősorban az ifjúság körében volt népszerű, különösen hazafias Márciusi dalai miatt. Műfordítóként is maradandót alkotott. 1889-ben a keceli kerület országgyűlési képviselőjévé választották, függetlenségi programmal. A Vízivárosban (Hunyadi János utca) lakott.

Forrás: Wikipédia