Sztevanovity Zorán

Sztevanovity Zorán (Belgrád, 1942. március 4.) (szerbül: Зоран Стевановић) Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas előadóművész, énekes, gitáros, zeneszerző, Sztevanovity Dusán (szerbül: Душан Стевановић) szövegíró bátyja, Hegyi Barbara színésznő férje.

Sztevanovity Zorán 1942. március 4-én született Belgrádban. Zorán családjával 1948-ban Magyarországra költözött. Politikai okokból nem mentek vissza Jugoszláviába, végleg Budapesten telepedtek le.

1960-ban felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára. Öt szemeszter elvégzése után döntött úgy – öccsével együtt –, hogy a műszaki pálya helyett inkább a zenélést választja. Döntésük meghozatalában édesapjuk támogatta őket (az akkori támogatásért Zorán 2006-ban a Prima Primissima díj átvételekor köszönetet mondott édesapjának).

Zorán édesapját politikai okok miatt három évre börtönbe zárták, 1955-ben szabadult. Többek között erről a három évről is szól a Leonard Cohen dalára Dusán által írt, mélyen elgondolkodtató, személyes élményeken alapuló Volt egy tánc című szám („És a harmadik tél is lejárt, És egy hajnalon csöngettek hármat, És az apám az ajtóban állt.”).

Zorán 1960-ban a Nyugati Pályaudvar KISZ-klubjában a Hangulat Bárban játszott, ugyanebben az évben Rudas Andrással (zongora), Elekes Zoltánnal (szaxofon), Maka Bélával (bőgő), Bálint Andrással (dob) megalakította a Zenith együttest. Az együttesben Zorán gitározott és énekelt. A Zenith a Népköztársaság útján fekvő KISZ-klubban játszott.

Az együttes 1961-ben szerződést kötött a mai Centrál, akkor Irányi utca és Egyetem utca sarkán található Metro Klubbal (ami 1962-ben a Rákóczi út 60-ba költözött). Ezzel a zenekar nem csak helyszínt, hanem nevet is váltott, az alakulat felvette a Klub nevét, így lett nevük: Metro.

A Metro együttes 1962-ben indult az első Ki mit tud?-on, de a döntőben az erősítők meghibásodása miatt nem tudtak énekelni és a zsűri a zenekar kérését megtagadva nem engedte meg félbemaradt szám újbóli eléneklését.

1963-ban Zorán immár szólistaként indult a Ki mit tud?-on, amit Gershwin magyarított Summertime-jával, valamint a Számum című dallal megnyert. Közben megjelentek a Metro együttes első felvételei Deák Tamás zeneszerző–trombitás-hangszerelő közreműködésével Smaragd, Mit tegyek?, Old Man River, Melody Blue címmel.

A zenekar 1964-től a Metro klub új és egyben végleges helyén a Dohány utca 22-ben játszott.

1965-ben a zenekar Kozmosz, Volgai hajósok dala, Do Wah Diddy Diddy, Pretty Women, Keep Searchin, The Rise and Fall of Flingel Bunt, Help, So Mistifying címen angol nyelvű felvételeket készített. A zenekarban ekkor részt vett Zentai Antal (szaxofon), Bokány Ferenc (basszusgitár). 1965 őszére kialakult a Metro csapata: Sztevanovity Zorán (ének, gitár), Sztevanovity Dusán (ritmusgitár), Schöck Ottó (billentyűs hangszerek), Frenreisz Károly (basszusgitár, szaxofon, ének), Brunner Győző (dob).

1966-ban Édes évek címmel megjelent az első magyar nyelvű Metro-kislemez. Az együttes az 1966 júliusában megtartott Táncdalfesztiválon eljátszotta a Mi fáj? című Nikolics–Boros közös szerzeményt.

1967-ben a Metro játszott Banovich Tamás Ezek a fiatalok című filmjében. A filmben a Gyémánt és arany című számot adták elő. 1967 tavaszán Frenreisz Károly és Brunner Győző elhagyta a zenekart és Nyugat-Európába szerződött. Ezzel a Metro is átalakult, helyükre Rédey Gábor (basszusgitár) és Veszelinov András (dob) érkezett. Szintén 1967-ben jelent meg a Metro hét kislemeze: Álmodozom a világról, Végre itt van az óra, Roppant kényes a helyzetem, Feltámadtál, Viharvirág, Hétköznapi semmiség, Bell, a részeges kutya címen. Zorán az 1967-es Táncdalfesztiválon előadta a Végre itt van az óra című számot.

1968 januárjában Zorán Ray Phillips vendégeként két hetet töltött Londonban, ahol a Speakeasy klubban találkozott John Lenonnal és Ringo Starral. Ez idő alatt az együttes a Marshall cégtől új erősítőket kapott. Júliusban Zorán a Táncdalfesztiválon a Fehér sziklák című számot énekelte. Szeptemberben újra alapító tagjai fémjelzik a Metro névét. Az együttes ebben az évben Bábel, Egy fiú és egy lány, Azért is az égben járok, Törött pohár, Valami újat szeretnék, Nelly, Ő és én, Nem vagyok elveszett ember, Dohányfüstös terem, Pár csepp méz, Kamasz kislány címen új kislemezeket adott ki.

1969-ben megjelent az első Metro-nagylemez, ami elérve az 50 000-es példányszámot, aranylemez lett. Majd az együttes szerepelt Kovács András Extázis 7-től 10-ig című dokumentumfilmjében. A filmben Zorán a Budai Ifjusági Parkban énekelt. Az zenekar az 1969-es Táncdalfesztiválon a Szobrok című dallal lépett fel.

1970-ben a Metro Hómadár címmel új kislmezt adott ki, majd Schöck Ottó kiválásával Fogarasi János lett az együttes billentyűse. 1970 nyár végén az együttes a finnországi, turkui nemzetközi rockfesztiválon 40 000 ember előtt énekelt. Ez év őszén megjelent Egy este a Metró Klubban…című második Metro lemez, ami egyben az első magyar koncertalbum.

1971-ben az együttes alapító tagjai közül Dusán hátat fordítva a zenélésnek és Frenreisz Károly a Locomotiv GT-be távozva végleg kilép a Metróból. Helyükre Mogyorósi László (gitár) és Póka Egon (basszusgitár) került. Az együttes 1970 őszén újra alakult, tagjai: Sztevanovity Zorán (gitár, ének), Novák András (ének), Hanka Péter (gitár), Elekes Zoltán (szaxofon), Tóth Béla (harsona), Tihanyi Gyula (basszusgitár), Szigeti Béla (dob). A héttagúra duzzadt zenekar több felvételt is készít Szinesre festve, Közel a sátánhoz, A kapun túl, Háló, Csillaglány címen.

1972-ben a Metro Lengyelországban turnézott, majd három hónapot töltött az NSZK-ban. 1972 őszén végleg feloszlott a Metro. Zorán a Taurus Ex-T 25 75 84 basszusgitáros-énekese lett.

Forrás: Wikipédia