Szakács Gergő - Indulj el

Zúg a kerék
Füstöl a menedék
Nem vagyok itt csak vendég
Fújja szelét
Rázza a levelét
Magam vagyok az ellenség

Zúg a kerék
Füstöl a menedék
Nem vagyok itt csak vendég
Fújja szelét
Rázza a levelét
Nem vagyok itt...

Ha kiszakadok mégis egy pillanatra
A kék madár hív, hogy visszaadja
Azt, amit már elfeledtem rég
Hogy a csend nem zaj, s hogy csillagos az ég
Hát majd kiszaladok mindig a pirkadatba
A kék felettem, a föld alatta
Elindul, a lábamat kapkodom
Hogy minden ilyen éles maradjon

Indulj el egy úton, én is egy másikon
Hol egymást találjuk, egymáshoz se szóljunk
Aki minket meglát, mit fog az mondani?
Azt fogja gondolni, idegenek vagyunk

Kifakul, az élet kifakul
Nélküled csak telik, zakatol ravaszul
De kitanul szeretni igazul
A szívem, ha veled lehet újra vigaszul
Hazahúz, a kezed hazahúz
Kutatom a szemed, a hajnal belefúj
Ki tanul majd szeretni igazul?
Ha az eszem elveszett...

És kiszakadok újra egy pillanatra
A kék madár hív, hogy visszaadja
Azt, amit már elfeledtem rég
Hogy a csend nem zaj, s hogy csillagos az ég
Hát majd kiszaladok mindig a pirkadatba
A kék felettem, a föld alatta
Elindul, a lábamat kapkodom
Hogy minden ilyen éles maradjon

Indulj el egy úton, én is egy másikon
Hol egymást találjuk, egymáshoz se szóljunk
Aki minket meglát, mit fog az mondani?
Azt fogja gondolni, idegenek vagyunk

Idegenek vagyunk, szeretetet tartsunk
Ahol összegyűlünk, egymásba feledkezünk
Ismerősök vagyunk, szeretetet tartsunk
Ahol összegyűlünk, egymásba feledkezünk