Boros Marcell - Vallomás

Azóta se tudom, hogy
mért nem ment soha nekünk
megvolt minden esély arra,
hogy boldogok legyünk
három évig próbálkoztam,
rájöttem, hogy hiába
megfogtad a szívemet,
és kidobtad a kukába
túlléptem már rajta, de
ezt még elmondom neked
irántad éreztem utoljára
érzelmeket
ami köztünk volt,
az nekem jobban fáj,
mint neked
de most őszinte leszek
úgyhogy a füled hegyezd

téged nálam jobban már
nem fog szeretni senki
így sem tudtam
az igényeknek eleget tenni
le szeretném szögezni,
hogy nem te vagy a hibás
nem jöhetek be bárkinek
nem ilyen a világ
tisztán emlékszem rá,
mikor szerelembe estem
azt hittem, hogy megoldunk
majd minden gondot ketten
nem az alakod, hanem
a szemeidet csodáltam
majd rájössz, hogy ez mekkora
kincs ebben a világban

csak a létezéssel
elűzted a gondjaimat
emlékszem, hogy
neked írtam első dalaimat
azóta is őrzöm a
szobám polcán egy füzetben
úgy küzdöttem érted,
hogy a végén belegebedtem
de nem számít, mert
hozzám túl csodálatos voltál
és saram, hogy beképzeltem
a dolgokat durván
az is ciki, hogy
túl fiatal voltam, hogy lássam
mennyi időt pazaroltam el
amíg rád vártam

aztán rájöttem, hogy mi az,
ami nekem kijár
megyek az utamon
és a hátamon a gitár
és az életemben mindig is
ott volt a zene
csak sokáig nem tudtam, hogy mihez kezdjek vele
a kapcsolódást mindig
a lelkeddel kerestem
melletted a hamis szerepeket
mind levettem
de mondd mit ér, hogy ha
nem én vagyok az az ember
aki minden problémádat
megoldja majd egyszer
nem bírta már tovább,
úgyhogy feladta a rendszer
ez a csalódás volt
szívemnek a gyilkos fegyver
de remélem, hogy ez a dal
eljut egyszer hozzád
elmondtam mindent, ezután már
nem gondolok rád
tudom, hogy nem oldódik meg
minden gondom szavakból
viszont sokkal jobb, hogy
ezt most kiengedtem magamból
ennyi időn keresztük végig rossz úton jártam
elveszítettem önmagam,
ameddig rád vártam