Kiss B. Ádám

Édesanyám ágán marosszéki, édesapám vonalán kalotaszegi felmenőim vannak, mégis, jómagam Háromszéken, Sepsiszentgyörgyön születtem, 1987-ben.

Később szüleimmel Kolozsvárra költöztünk, ahol hétévesen hegedülni kezdtem a zeneiskolában. Már korán beolttattam a népzene és néptánc szeretetével már csak azért is, mert majd minden nyaramat dédnagymamámnál töltöttem Kalotaszentkirályon, ahol is a néptánctábornak köszönhetően megismerkedhettem a régi hagyományőrző prímás nagymesterekkel, Árus Ferivel, Neti Sanyi bácsival, Czilika Györggyel, és Varga István Kiscsipással, akiknek hegedűjátéka nem csupán a zenei ízlésem pallérozta, hanem akik hatására később egyáltalán elindultam a népi hegedülés útján. Kolozsváron rövid időre beiratkoztam a Bogáncs Néptáncegyüttes gyermekcsoportjába és rendszeresen egyik néptánc-táborból a másikba jártam.

1999-től már Budapesten folytattam a hegedűtanulmányaimat, klasszikus szakon, a Szent István Király zeneiskolában és két évvel később a Szakközépiskolában. Tanultam zeneszerzést is és remek hírű karmesterekkel dolgozhattam együtt a szimfonikus zenekarban (ma Zuglói Filharmónia). A konzis éveimet a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végeztem, ahol szoros barátságot kötöttem a későbbi Góbé zenekar tagjaival.

2007-ben felvételt nyertem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetudományi szakára és először életemben komolyan fontolóra vettem, hogy népi hegedüléssel akarok foglalkozni. Megalapítottam a zenekart, és elkezdtem beleásni magam a világzenébe, a hegedű kezelésének egyéb fortélyaiba, míg végül 2012 a népi hegedű szakot is elkezdtem – ugyanebben az intézményben.

Népzeneszeretetem mára egyenrangúvá vált a klasszikus zene és régizene rajongásommal, zenetudományi terveim elsősorban a népzenekutatást, és a nyugati barokk és Kárpát-medencei magyar hegedűjáték módozat, valamint a népzene-műzene kapcsolatát célozzák meg.