Nagy Babett - Csak a holnap tudja

Csak a holnap tudja, mi vár még ránk.
A tegnap elkönyvelte minden hibánk.
Ha volna még, elég időnk,
Megérthetnénk, mi menthető.

Egyedül járom a tereket,
A körúton át a Harmincketteseket.
Rákóczi, Blaha, Oktogon, Nyugati,
Egy európainak túl vadnyugati.
Tudom nehéz a tény, hogy felnőtt lett a kislány,
Nekem sem fain, ha fütyülnek az utcán
Utánam vagy a következőnek,
Köszönjék a biodíszlet-tervezőnek.

Ha folyton a Tinderen kergeted a legyeket,
Sorba húzod az anonim lelkeket.
„Elmosódott a FaceApp, jaj!”
Hová tart ez a digitális állatfaj?
Ha nem hiszed el, ami nyilvánvaló,
Hogy bármikor nyílhat egy olyan ajtó,
Amit boldogságnak hívunk.

Csak a holnap tudja, mi vár még ránk.
A tegnap elkönyvelte minden hibánk.
Ha volna még, elég időnk,
Megérthetnénk, mi menthető.

Csak a holnap tudja, mi vár még ránk.
A tegnap elkönyvelte minden hibánk.
Ne nézz így rám, ilyen vagyok.
Megváltozni sosem fogok.

Ne mondd meg nekem, hogy mikor, mit tegyek,
Hisz’ nem tudod milyen súlyokat cipelek.
Volt már könnyebb és volt már nehezebb,
A fájdalomdíjat mindig bezsebelem.
Tudom nehéz a tény, mindenki többet vár,
Magas a léc, viszont ugrani muszáj.
Magadnak felelj! – meg soha másnak,
Úgy sem nőttek ki rajtad még angyalszárnyak.

Ha folyton a Tinderen kergeted a legyeket,
Sorba húzod az anonim lelkeket.
„Elmosódott a FaceApp, jaj!”
Hová tart ez a digitális állatfaj?
Ha nem hiszed el, ami nyilvánvaló,
Hogy bármikor nyílhat egy olyan ajtó,
Amit boldogságnak hívunk.
Helló, kétezerhuszonhármat írunk!

Csak a holnap tudja, mi vár még ránk.
A tegnap elkönyvelte minden hibánk.
Ha volna még, elég időnk,
Megérthetnénk, mi menthető.

Csak a holnap tudja, mi vár még ránk.
A tegnap elkönyvelte minden hibánk.
Ne nézz így rám, ilyen vagyok.
Megváltozni sosem fogok.