Csináltadmár Rabbival? - A vérfertőzés szenteje

A halvaszületés és a tiltott szavak szentje leszek
Az utcán izgatott csőcselék, a tetőkön fegyveresek
Az új isten egy mogorva lény, aki fényt eszik és önmagát lakja
A Nap lemegy, és mindent elborít az értelmetlen szenvedély salakja
A katonák valamit kiáltanak odafentről, és lőni kezdenek
Visszamenőleg is csend lesz, mikor felugatnak a fegyverek
Egyedül állok középen, nem keresek fedezéket
Azt kiáltom, eltűnt a Hold, és felmutatok egy gyűrött képet

Már nem gondolkozom, csak emlékezem
Felkészültem, és most nem létezem
Fülemben zúg a vér, csak hiányod örök
Hűlt helyeden értelmetlen gabonakörök

Nem valós tér, hosszú futásom most véget ér
Felnézek, a Hold helyén sötét, nyomokban szürke vér
Az űr hideg odvában, halott csillagok alszanak
Az úton cseppfolyós fény, az árokban fehéren izzó salak
A Savak Anyja végtelen türelemmel egy mandalát perget
A lakatlan isten biccent, aztán megint összetépi a tervet
Üres tetők, kopott sztrádák, értelmetlen, felesleges részek
Ez lenne a jövő? – kérdezik üvöltve a részeg mesterlövészek

Már nem gondolkozom, csak emlékezem
Felkészültem, és most nem létezem
Fülemben zúg a vér, csak hiányod örök
Hűlt helyeden értelmetlen gabonakörök