Koncz Zsuzsa és Tolcsvay László - Hajszálak

Voltunk már hullámvölgyben, s voltunk csúcsokon
És gyakran botladoztunk sötét színpadon
És néha olyan dolgok történtek velünk
Csak épp egy hajszál hiányzott, hogy végleg kész legyünk

Fáztam már hideg szélben, s perzselt már a nap
S jártam már reményt keltő fényes ég alatt
A döntő pillanatban mégis elborult
Csak egy hajszálon múlt

És egy hajszál is távolság
Ha ennyin múlik a boldogság
Lehet, hogy véletlen
Mégis bánt engem
Miért nincsen soha szerencsém

Volt már az életemben néhány alkalom
Próbáltam elhinni, hogy nem csak álmodom
Úgy tűnt, hogy senki nem fekszik már keresztbe
De észre kellett vennem, hogy egy hajszál került be
A levesbe

Volt úgy, hogy azt gondoltam, sínen vagyok
Indulásra készen vártak már a mozdonyok
Már majdnem együtt utaztunk a siker vonatán
Csak egy hajszál híján

És egy hajszál is távolság
Ha ennyin múlik a boldogság
Lehet, hogy véletlen
Mégis bánt engem
Mért nincsen soha szerencsém?

Voltunk már várólistán, s voltunk címlapon
Táncoltunk mezítláb a forró bádogon
Lehet, hogy véletlen
Mégis bánt engem
Mért nincsen soha szerencsém
Mért nincsen soha szerencsénk
S minden egy hajszálon múlt…