Anna & the Barbies - Karjaimban, karjaidban (Szeresd a vesztest is, ne csak a bajnokot)

Mint szoptató nő,
vagy dolgát végző vad,
védtelen vagyok a világban,
ha nem vagyok nálad.

Mert örülsz, ha érkezem,
megrósz, ha vétkezem,
fogod a két kezem,
amíg megérkezem.

Ha térden állva látsz,
amint érted koldulok,
csak annyit kell, hogy mondj,
nyugi, itt vagyok!

Ha kéred a holnapom,
ígérem megkapod,
de szeresd a vesztest is,
ne csak a bajnokot!

Láttál már kábán,
elhullva gyáván,
láttál már félszegen,
élvezet-részegen
vergődni más
valaki ágyán.

Lelkem a lepedőd,
könnyem a temetőd.
Lopok egy csillagot,
amíg te markolod,
melleimmel,
a múló időt.

És én majd sírok,
ameddig bírok,
míg szemeim szárazon
túl lesznek már azon,
hogy vége…

Ha kéred a holnapom,
ígérem megkapod,
de szeresd a vesztest is,
ne csak a bajnokot!

Néha túlpörög már ez a Föld velünk,
mi meg szembe táncolva fékezünk:
karjaimban, karjaimban.

Ez a világ már végleg megkergült,
mint két bunkerét vesztett menekült:
karjaimban, karjaimban.

És ha gyerek sír fel majd, és kell a hely,
kicsit többet kell majd, hogy átölelj:
karjaidban, karjaimban.

És ha menni kell majd, te átölelsz,
Csak annyit mondunk: „Kalandra fel!”:
karjaidban, karjaimban.