Caramel - Felszarvazottak balladája

Nem voltam még húsz, midőn egy könnyű éjszakán,
Egy Fradi győzelem és öt konyak után,
A lépcsőház aljában enyém lett a lány.

Reggel úgy éreztem, végre férfi lettem.
Mondtam az öcsémnek, milyen nagyot tettem.
Ünneplőruhában a kocsmába siettem.

Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
A szomszéd, a gázos, és a díjbeszedő.
A handlé, a szódás és a képkereskedő,
A házmester, a fia és a kéményseprő.

Pár hét múlva Margit látni akart ismét,
Nem nyúlhattam hozzá, becsukta a szemét.
Terhes maradt tőlem, mondta;
Kérjem meg a kezét!

Nemsokára eljött az esküvő napja,
Én álltam legelöl, a hajam lenyalva.
Berúgtam jó hamar,
Csak legyek már túl rajta!

Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
A szomszéd, a gázos, és a díjbeszedő.
A handlé, a szódás és a képkereskedő,
A házmester, a fia és a kéményseprő.

Hozzájuk költöztünk a mosókonyhába,
De két helyen melóztam, kell pénz a lakásra.
Holnap itt a gyerek, nem jut idő másra!

Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
A szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
A handlé, a szódás és a képkereskedő,
A házmester, a fia és a kéményseprő.

Eljött a február és fiam született.
Nyitva állt az ajtó, bárki bejöhetett.
Leülhetett közénk, Ihatott – ehetett!

Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
A szomszéd, a gázos, és a díjbeszedő.
A handlé, a szódás és a képkereskedő,
A házmester, a fia és a kéményseprő.
A postás, a rendőr, a villanyszerelő,
A szomszéd, a gázos, és a díjbeszedő.
A handlé, a szódás és a képkereskedő,
A házmester, a fia és a … mindenki!