Anna & the Barbies - Játék az egész

Felmászni a csúcsra, 
hogy az a cél,
de vigyázz, meg ne szédülj, 
fönt nagy a szél!
Az idő eldönti majd, 
mi mennyit ér,
nem mindig az nyeri a csatát, 
ki sose fél!

Gyere késsel, ésszel, érvvel,
tudom, hogy erre vársz.
Már régóta nem érzem, 
bármit is csinálsz.
Én inkább odébb állok, 
hogy szebb legyen a kép.
Ködös az igazság, 
mikor mocsárban élsz.

Mondd, kinek vessek ágyat,
pitét kinek süssek, lágyat?
Ha már nem szeretsz,
ha már velem nem lehetsz?

Mondd csak, 
kinek higgyem el, hogy
egyszer minden gondunk elfogy,
és ha túl nagy is a tét,
hogy csak játék az egész?

Óvatosan hátrálj, 
ha megreped a jég,
és rohanj a mezőről, 
ha megdörren az ég!
Bátornak születtél,
tudom, annak tartanak,
de hányszor mész még vissza,
ahol bántanak?

Elég a késből, észből, érvből,
mondom, hogy elég!
Ha nem játszol a tűzzel,
az magától elég.
Én csöndben odébbállok, 
hogy szebb legyen a kép.
Ködös az igazság, 
mikor mocsárban élsz!

Mondd, kinek vessek ágyat,
pitét kinek süssek, lágyat?
Ha már nem szeretsz,
ha már velem nem lehetsz?

Mondd csak, 
kinek higgyem el, hogy
egyszer minden gondunk elfogy,
és ha túl nagy is a tét,
hogy csak játék az egész?

olyan jó ez a csend, idebent.
Csak a saját világodban 
ne légy idegen!
Isten se tudja, 
hol a fent, hol a lent.
Milyen jó ez a csend, idebent!