Kovbojok - KarácsonynaKéjszakáján

Az utcán egy kurva részeg, beles pacák csámborog
Az orrából turházik és a kutyákra rámorog
Hajdan hófehér szakálla nikotinnal szívta magát
Öltözéke illik hozzá: barnáspiros színű kabát

No, csakhamar ez a fráter beállít egy házba
- hozva ezzel az ott lakó öreg párost lázba -
És, hogy mélyebb nyomot hagyjon, letépi a szíját;
S gatya nélkül ordítja, hogy Télapónak hívják

Kihasználva az időt, hogy a ház népe megdermedt
És látva, hogy a nagymama segge be jól megtermett
Kótyagosan odanyargal, s míg a mama kapkod
Kellőképpen rádörgöli a lappföldi makkot

Ámde nagyi megörül az ecetszagú brének
S felcsendül a torkából az emelkedett ének;
Sálá-lállá, ódon vagyok, és még mindig szexelek!
Engem még egy vadidegen vénfiú is megszeret!

Nagypapa meg felröhög, hogy „Mi van véled, Irma?”
Húsz év után csak kinyílt a fanyar punád szirma?
Nagy nehezen talpra áll s az apó mögé szédeleg
És a fonnyadt fütykösével keres rajta végbelet

Hát ebben a felállásban úgy egy órát kúrnak
El is jön a tetőpont a piros sapkás úrnak
S mivel olyan régen látott sármos tatát, jó bigét
Nem is nyálkát lövell rájuk, hanem sok-sok hópihét

Jaj, be csodás így az este! Hát ennél több kell-e még?
Megtalálták végre újra a karácsony szellemét!
Télapó meg tol egy viszkit: „ A fenébe, elkések!
(A) disznóólban már rettegve várnak rám a sertések”