Bereznyei Gábor (F) - Kegyetlenvilág

Kegyetlen hajsza lett az életed,
Fogva tart téged a félelem.
Kegyetlen világ amiben élsz,
A becsület már semmit sem ér.
A gyerekek az utcán már fegyverrel járnak,
Már nem hisznek,És csodát sem várnak.
Ha végigsétálsz egy sötét kihalt utcán,
Kegyetlen félelm lesz rajtad úrrá.
Hiszen nem tudhatod,hogy a sarkon,
Nem egy pisztoly csövét érzi-e a tarkód.

Refr.: Nem lesz senki,aki a bajtól megvéd,
Hiszen korrupt a zsaru,és korrupt a törvény.
Nem lesz senki,aki a bajtól megvéd,
Nem tudhatod mikor ránt a mélybe az örvény.

Ez egy ilyen világ,hiszen ilyenné tettük,
Keményebb lett,mint először hittük.
Az emberek a drogtól a fellegekben járnak,
És már nem élnek sem a tegnapnak,sem a mának.
És ez az ördögi kör egyre gyorsul,és végleg bezárul,
És a megoldás vajon kire hárul?
Jövőd rég nincsen,mert nem más,csak egy sötét kép,
És az életed végére majd pontot tesz egy gép.
Az ég felé nézel,hátha valami megoldást súg,
De már ő sem segít rajtunk,inkább hátbarúg.

refr

A szerelem és szeretet eltűntek rég,
Azon tűnődsz,hogy mi jöhet még.
Úgy érzed,hogy nincs kiút,nincs megváltás,
Csak a ravaszon való apró rántás.
De nem vár a Túlvilág, a lelked úgysem nyugodhat,
Hiszen a Mennyország nem létezik,a Pokol meg már itt van.

refr