Somló Tamás - Ilyen ez a város

Már kavarog a szél a hátam mögött, még utolér.
Besöpri a tél a hószagú éjjelt minden újra ezüstfehér
mégis kevés, kevés a fény.

Már jönnek a habpuha léptek, későre jár.
Magam néha egyedül érzem, de csalódom mindig
vigyáznak rám ennyit érek, sajnálni kár.

Alig világít, de megbabonáz,
a sötétből egy macska zöld szeme néz rám.
Ilyen ez a város, ijeszteget.
Kutyák ugatnak, kapkodnak bokám után.

Megismerem messziről az ismeretlent.
A félelem már hajnal óta lesben áll.
Szendereg a homályban a felébredés,
csak árnyak vannak körülöttem semmi más,
semmi más, semmi más, semmi más, semmi más.

Készül a panasz az utcai fán, de bármi legyen,
itt nem érhet meglepetés.
Ilyen ez a város, ijeszteget, de nem félek
fogatlan kutyáktól régóta már.

Megismerem messziről az ismeretlent.
A félelem már hajnal óta lesben áll.
Szendereg a homályban a felébredés,
csak árnyak vannak körülöttem semmi más,
semmi más, semmi más, semmi más, semmi más.

Megismerem messziről az ismeretlent.
A félelem már hajnal óta lesben áll.
Szendereg a homályban a felébredés,
csak árnyak vannak körülöttem semmi más,
semmi más, semmi más, semmi más, semmi más.