Children of Distance - Láthatatlan (ft. Ariana Celaeno)

Utolsó könny helyett egy utolsó mutatvány,
Voltak olyan idők, mikor ezen jót mulattál
Rég elfogyott a varázs és elfagyott a mosoly
Mikor elhagytál sem hittem el, hogy ez valóban komoly
Nem voltuk mi idegenek? Így visszagondolva
Mikor beszéltem kétlem, hogy észrevetted volna,
Nem látsz engem pedig itt állok veled szemben,
De fájdalmas kimondani, hogy láthatatlan lettem.
Egy ember, akit nem vettél ember számba,
Aki önmagát az úton elherdálta
Tette nem volt, szavát a szél hordta szét,
Élt, ahogy élt de hát neki így volt a szép.

El kell tűnnöm, úgysem lát senki
Úgysem látsz, soha többé
Tudom milyen láthatatlannak lenni
Nem kellek, soha többé

Elmegyek, úgysem lát senki
Te sem látsz soha többé
Tudom milyen láthatatlannak lenni
Ha nem kellek, soha többé

Lassan megérkezem, más dolgom nincs mára
Még egy képet sem lőttem instára,
Leróni a tiszteletet? Kijönni sincs kedvem
Arra jöttem rá, még csak nem is ismertem
Közben te jársz a fejemben és kérdések sora,
Hogy miért érzek így és miért nem beszélünk soha?
Soha nem hallok mást csak, hogy meséled másnak:
Minket sem az ég és sem a föld nem teremtett egymásnak,
Ha férfiasabb lennék talán lehetnék a társad
Élhetnénk úgy együtt mintha nem létezne másnap
Bárcsak egyszer ne néznél levegőnek
Bárcsak egyszer ne néznél szeretőnek

El kell tűnnöm, úgysem lát senki
Úgysem látsz, soha többé
Tudom milyen láthatatlannak lenni
Nem kellek, soha többé

Elmegyek, úgysem lát senki
Te sem látsz soha többé
Tudom milyen láthatatlannak lenni
Ha nem kellek, soha többé

Szórják a földet és a virágot a kezek
Körbenézek, nem tudom megmondani kik ezek
Kezemben friss virággal feketében állok
Az arcokra nézve megtört embereket látok
Fekete üveg mögé rejti mindenki a szemét
Fekete nap van, csak az ünnepelt a fehér
Már csak a temetésen gyűlik össze a család
Egymás háta mögött beszélik ki a másik sarát
Néhány üres szék, lélektelen beszéd,
Élettelenek fogják egy élettelen kezét
Aki úgy élt, hogy félt, mások mégis mit szólnak?
Nem pedig úgy, hogy tedd meg, lehet nincs holnap.
Lehajtott fejjel, kezem zsebre téve
Nem hullajtok egy könnycseppet sem érte
Milyen közel volt hozzám, mégis milyen távol
Látok pár ál könnycseppet de ki az aki gyászol?
Született 80, ráírva a fejfára,
Nem szerettem igazán, nem gondoltunk egymásra
Itt van egyedül, árván, összetörten,
De lenézek és látom, hogy én vagyok a földben