KHRÉM - Meglopott jövő

Először könnyű volt, csukott szemmel is ment,
Veled minden pillanat olyan gyorsan elment,
Az éjjelek hosszúak, a reggelek naposak,
A távolságok kisebbek, a virágcsokrok nagyobbak.

De éreztem mélyen, valami nincs helyén,
A szerelmünk képe a falon lógott ferdén.

Az elején jó volt, de gyorsan változott,
A szerelmed elején jót, később kárt hozott,
Az erőm egy idő után egyszerűen elfogyott,
A jövő időmtől meglopott, meglopott, meglopott.

Próbáltam menteni, ahogy lehetett,
De a szívem már fáradt volt, nem bírta a terhet.
A viták egyre mélyebb sebeket hagytak,
A csend köztünk hangos, mint viharos patak.

De éreztem mélyen, valami nincs helyén,
A szerelmünk képe a falon lógott ferdén.

Az elején jó volt, de gyorsan változott,
A szerelmed elején jót, később kárt hozott,
Az erőm egy idő után egyszerűen elfogyott,
A jövő időmtől meglopott, meglopott.

Ha kérdenéd, mi maradt, pár törött kép,
Egy fél hely az ágyban, ami nem beszél.
Nem haragszom rád, magamra se már,
Csak visszaveszem azt, amit elvitt a nyár.

De éreztem mélyen, valami nincs helyén,
A szerelmünk képe a falon lógott ferdén.

Az elején jó volt, de gyorsan változott,
A szerelmed elején jót, később kárt hozott,
Az erőm egy idő után egyszerűen elfogyott,
A jövő időmtől meglopott, meglopott.

Talán egy nap majd, ha ez már nem bánt téged,
Megérted te is, hogy ez mitől ért véget.