Bartók Eszter - Útközben élsz

Nem vagyok az, aki ha a játéknak vége
Föláll csendben, mintha semmi nem kéne
Én engesztelhetetlenül keresem a válaszokat legbelül
De minden gondolatom ne tudd, azt nem kéne
Ne legyek kisemmizve, ha ennek vége
Bár úgyis vágyom a végtelent, majd szólok, ha valami tönkrement

Útközben élsz, ahogy döntesz megítélsz
Nekem látnom kell rajtad, hogy ezt pont így akartad
Ettől felforr a vérem és az álmaimat megélem Veled…és a szavak nem is kellenek

Majd jön az üzenet a szívből az agyamba
És az is azért kell ne legyek magamba
A harcot belül úgyis játszom, de miért kéne egyedül állnom

Neked tudnod kell, Neked látnod kell
Tehetsz bármit, nekem minden számít
Elronthattak valamit nálam
Üdvözöllek a pácban

Útközben élsz, ahogy döntesz megítélsz
Nekem látnom kell rajtad, hogy ezt pont így akartad
Ettől felforr a vérem és az álmaimat megélem Veled…és a szavak nem is kellenek

Útközben élsz, ahogy döntesz megítélsz
Nekem látnom kell rajtad, hogy ezt pont így akartad
Ettől felforr a vérem és az álmaimat megélem Veled…

Mert útközben élsz, ahogy döntesz megítélsz
Nekem látnom kell rajtad, hogy ezt pont így akartad
Ettől felforr a vérem és az álmaimat megélem Veled…és a szavak nem is kellenek