Bródy János - Vándor Éva

Hej, Vándor Éva, mondd csak, merre jársz
Nyugalmat itt, e Földön hol találsz
Hajadban kék virág volt
Szemedben csillag táncolt
Úgy indultál a hosszú hídon át

Hej, Vándor Éva, ki tudja, merre jársz
Úgy tűntél el, mint könnyű nyári láz
Lelkedben lángok égtek
Előtted állt az élet
Úgy indultál a hosszú hídon át

Azóta jártam én is más partokon
Láttam, hogy milyen a nagyvilág
És mégis visszatértem én
Mert sehol nincs több remény
S a túlsó parton mindig szebb a fény

Hej, Vándor Éva, emlékszel arra még
Azt hitted, van, hol mindig kék az ég
Azt mondtad, csak ott van élet
Hol szabadon szállhat az ének
Úgy indultál a hosszú hídon át

Hej, Vándor Éva, ha egyszer visszatérsz
Ne lássam rajtad azt, hogy nem remélsz
Álmodtál szebb világról
Békéről, igazságról
Úgy indultál a hosszú hídon át

Azóta jártam én is más partokon
Láttam, hogy milyen a nagyvilág
És mégis visszatértem én
Mert sehol nincs több remény
És a túlsó parton mindig szebb a fény

Hej, Vándor Éva, ne mondd, hogy merre élsz
Hadd higgyem azt, hogy végül célhoz érsz
Cserépben nevelsz virágot
Ebédet főz a lángod
S nem indulsz többé már a hídon át