Oláh Ibolya - Papa, ha félsz

Most édes vagy csak várod a végét,
hogy lelked teletegyem dalokkal,
aztán rémes vagy,lerántod a tévét
s keseregve keresel a dobozban

Most megtennél, Oh, mindent,értem
tenyeredben elered a szenvedély
Aztán megvennél, jaj semmi pénzem
Ha beakad a nyelv,hát a lé beszél

Na itt rontottad el, elegem ebből
lett, igen

Papa, ha félsz-ma csukd be az ajtót
Papa, ha félsz jobb ha nem beszélsz
tovább

Most éhes vagy, csak csorog a nyálad
lesed, míg meg nem kínállak
Aztán rémes vagy, nyalod a szádat
nekem esel, mint egy vadállat

Most elvennél, oh, vered a blattot
egy éjszakára felteszed a szavaidat
aztán eltennél, mint máskor a jattot
a nappaliban legyen ami jól mutat

Talán csak álmodtam hogy én nézlek
na vége így lett hát az ép észnek,
lihegve búgtál, lógtál a telefonon
talán csak azt hitted, ki vagy, nem

Olyan önzetlen, olyan közvetlen
és benne van minden üzletben
Igen, a csúcsra tartó helytartó
akin csúnyán kifog egy melltartó
Talán csak gondoltad hogy nem látom
mikor kigomboltad a nadrágom
mikor a poptól,rocktól showtól,drogtól
ki-be fordultál magadtól.