Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar - Elcsavarod a fejemet

Vártam rád, eleget én,
Ennyi, ma végeztem veled.
Szőhetsz tőlem egy kamuregényt,
Nem hiszem el a szöveged.
De mikor rám nézel a kék szemeddel,
Összezavarodik tőled az ember,
Hiába tiltakoznék most már ezerrel,
Már rég csak azt hallom, ahogy a szívem ver.

Inkább ne is hívj, inkább ne írjál,
Tartsd meg az sms-eket.
De jaj, a végzet már, olyan közel jár,
Küzdeni minek, elcsavarod a fejemet.

Túl sok már, a süketelés,
Átlátok a mosolyodon.
Untat már a veszekedés,
Még ma veszem a kalapom.
De mikor éppen végleg berágok,
Te csak ártatlanul átnyújtasz egy virágot,
És persze rózsát pont, amit imádok,
Már téged látlak csak, nem a világot.

Engem ne hívjál, nekem ne írjál,
Törlöm az sms-eket.
És ha a végzet már nagyon közel jár,
Küzdeni fogok, mert elcsavarod a fejemet.

Más csajt hívsz a mobilodon,
Már jön a tuti kifogás.
Hogy ez nem más csaj, csak egy női rokon,
Érzed, hogy jön a szakítás.
De mikor rám nézel a kék szemeddel,
Összezavarodik tőled az ember,
Hiába tiltakoznék most már ezerrel,
Már rég csak azt hallom, ahogy a szívem ver.

Inkább ne is hívj, inkább ne írjál,
Tartsd meg az sms-eket.
De jaj, a végzet már, tudom, közel jár,
Küzdeni minek, elcsavarod a fejemet.