Zeneszöveg.hu: A legnagyobb magyar dalszöveg, kotta, youtube video gyűjtemény.

dalszöveg lista:

2x2=13

A mi kertünk csupa illat
A babám fekete roma lány
A bakonyi zölderdőben születtem
A Balaton arany hídja
A Balaton közelében
A Balaton nyárfás partját
A Balaton partja mellett
A Balaton partján, szólt egy legény hozzám
A Balaton tükrén
A Baross utcán sétálgatok (Józsefvárosi csárdás)
A becsali csárda fala
A becsali csárdában ecet ég a lámpában
A boldogság nem játékszer
A bolhási kertek alatt
A bonyhádi gimi
A cigányok sátora
A Csap-utcán végestelen végig
A csikósok, a gulyások
A csizmámon nincsen kéreg
A Duna színe kék
A faluba nincs több kislány
A falumban nincsen legény
A faluszéli péterrévi malomban
A férfi mind ördög fajzat
A fiastyúk
A fonóba szól a nóta
A furulyám, jaj, de búsan szól
A fuszulyka szára
A füredi Anna-bálon
A galambom tejbe mosdik
A gőzösnek hat kereke
A hajnal már nem simogat
A hajó szeli a vizet
A házatok kéményére fészket rakott a gólya
A házunk tetején zsúpfedél van
A hegedű száraz fája
A hegedűm fája kopott
A hévízi tóra…
A horgosi csárda
A járomszög
A jó asszony nem oly kapós
A kalauz azt kiáltja
A kanyargó Tisza partján
A Kárpátok hegy aljába
A kéményre szállt a gólya
A keszthelyi kikötőnél
A kiskakas taraja áll hegyesen
A kisleány kertjébe
A kötőmbe bimbós majorannát szedtem
A legdrágább kincse
A legény egytől egyig mind csalfa
A legszebb ajándék,amit adtál nékem
A lehulló falevelet sodorja a szél is
A lehulló falevéllel siratom
A lehullott fényes csillag
A madárka száll az ágra
A Magyaros alján
A marosmenti fenyveserdő aljában
A Matkóczky udvarában ...
A mi boldog szerelmünket
A mi házunk felett
A mi kislányunk...
A mi öreg Bodri kutyánk
A mi utcánk bánat utca
A minap, hogy haza mentem
A pápai nagytemplomban...
A pecellói templom tetejére
A pécskai cigánysoron
A pincémben, jaj,de jó borom van
A Ráczpali hegedűje
A régi szép legénykorban
A rózsának tövise van ...
A soproni hegyek alján....
A soproni kaszárnyából költöznek a fecskék
A szabolcsi Tisza parton, ha leszáll az alkony
A szegedi csikós
A szegedi sétatéren végig megyek vasárnap
A szegedi sürgönypózna
A szegedi sürgönypózna jaj, de magos
A szentgyörgyi toronyora
A szerelem kósza érzés
A szerelem nem babra megy
A szerelem olyan virág
A szerelem, a szerelem ...
A szeretőm baka volt
A szeretőm dunántúli
A szomszédék Pistája
A szováti
A szögedi kislány, de kényes
A templomba vasárnap se mentem
A ti utcátokban fényesebb
A ti utcátokban fényesebb a csillag
A toronyban jaj, de sok a garádics
A vén cigány
A vén erdő sárgult lombja
A vén Somló teteje
A világ egy pipa dohányt hogy is érne
A virágnak megtiltani nem lehet

Ablakomba besütött
Ablakomba három cserép muskátli
Ablakomra ráhajlik a vén diófa ága

Ácsi,ácsi,ide hallgass rám

Adj egy csókot kisangyalom ,de gyorsan
Adj egy csókot ne légy gyáva
Adj Uram Isten
Adorjáni halastó

Ágról, ágra száll a gerle

Ahogy én szeretlek
Ahol az én bölcsőm ringott
Ahol én születtem
Ahol két szív elbúcsúzik
Ahol nyúl van bokor is van
Ahol te vagy, szép az élet

Ajándék volt

Akácfa a kapunk előtt
Akáclombos kicsi falum
Akáclombos kis falumból
Akácos út
Akácvirág, akácvirág,
Akácvirágzáskor jöttél az utamba
Akár esik,akár fagy
Aki a babáját igazán szereti
Aki a szerelmet tagadni meri
Aki magyar talpra hát,
Aki nékem mindenem volt
Akiért most oda lenn
Akinek nincs szeretője bort igyék
Akit én szeretek nem való közétek
Akit én szeretek, annak a kisánynak
Akit én szerettem nem volt úri dáma
Akkor is ha százszor jönnék a világra
Akkor szép a magyar lány
Akkor szép az erdő
Akkor volt a május legszebb
Akkor voltam boldog nagyon

Alacsony ház, füstös kémény
Alagút csárdás
Alkony szállt a Balatonra
Alkonyat száll a pusztára
Alkonyati napsugárban hullanak a levelek
Alkonyatkor száll a madár
Alkonyodik, a csillag is ...
Alkonyodik, esteledik
Áll a bál a nagykorcsmában
Áll a malom
Álljatok meg évek!
Álljunk meg az ablak alatt
Állok, állok a tó partján egyedül
Álltam ablakod alatt
Alma a fa alatt nyári, piros alma
Álmaimban otthon jártam
Álmaimban veled vagyok
Álmainkban, vágyainkban...
Álmodó Tisza-part (Virít már a szarkaláb)
Álmodozó voltam világ életemben
Álmodoztam valamikor
Álmodtam a szerelemről
Álmodtam az éjszaka
Álmodtam én az életről
Álmot szőttem, édes álmot
Altasd el,altasd el
Altatgatom a szívemet

Amerre az utcán járok
Amerre én járok, még a fák is
Ami köztünk történt az a kettőnk titka
Amíg csak a szívem dobog
Amíg van az asztalon egy kancsó bor
Amikor a fénylő két szemedbe
Amikor a levél lehull
Amikor a szíved mélyén...
Amikor a vándorfecskék más vidékre szállnak
Amikor a virág fonnyad
Amikor az édesanyám imakönyvét utoljára kérte
Amikor az ember hatvan éven túl jár
Amikor az est homálya
Amikor az esti szellő
Amikor az őszi szelek kergetik a falevelet
Amikor egy csillagnak már halványabb
Amikor egy nyári este megláttalak téged
Amikor először megláttalak
Amikor én fehérhajú öregasszonyt látok
Amikor én megláttalak
Amikor én rátalálta
Amikor majd a hajadat
Amikor majd nem leszek már
Amikor még fiatal volt Pista bácsi
Amikor még gyermek voltam
Amikor még lányok körül
Amikor meglátlak...
Amióta láttam a te rózsapiros szádat
Amióta sszony lettél
Amit szívem vár, jön-e majd a nyár
Amivel az élet sújtott

Andris meg én almát szedtünk
Annak aki feledni tud
Annak az asszonynak...
Annuska lelkem ...
Anyám helyett neveltél fel
Anyám szíve
Anyám szíve....
Anyám, édesanyám dallal
Anyámasszony legény
Anyámnak /Valamikor én is.../

Apámnak szól ez a nóta

Árad a Duna vize
Árad a Tisza, zavaros nem tiszta
Arad felől fúj a szél
Aranygyűrű, kaláris
Aranykantár, selyemnyereg ...
Aranykulcsa van a rózsám szobájának
Aranysárga falevél
Árnyékos kis utcátokban
Árok is van, gödör is van
Árpád apánk
Árvalányhaj a süvegem,

Ásít az ég,vihar készül
Ásó ,kapa, gereblye
Asszony kéne már a házba
Asszony lesz a lányból
Asszonyom ne írjon
Asztalomon badacsonyi
Asztalosék kapufáját

Átal mennék én a Tiszán
Átmegyek a Királyhágón
Átragyog a Nap a felhőn
Átszaladt a folyó vize a gáton
Átszövöm a lelked

Az a drága asszony
Az a sok-sok csillag
Az a szép
Az a szép, az a szép
Az a szokás járja
Az alföldi rónaságon
Az Alföldön halászlegény vagyok én
Az alvégi szélmalomnál
Az anyám arra kért engemet
Az anyósom látja már a világ végét
Az asszony verve...
Az asszony, az asszony
Az asszony,ha veszekszik,
Az egri ménes mind szürke
Az eke a földet
Az élet száz viharától
Az életem olyan volt
Az életem országútján
Az én ajkamról már
Az én anyámnak nincs selyemruhája
Az én apám olyan volt,hogy a szép lányt meg a bort
Az én bánatom már nagyon csöndes bánat
Az én csendes kicsi falum templomtornya
Az én dalaim szürke kis dalok
Az én drága jó nagyanyám
Az én életemnek úgy sem lesz jó vége
Az én falumban nincsenek
Az én jó apámnál
Az én kicsi szülőfalum
Az én lovam hóka
Az én mamám, nem hordott bubi frizurát
Az én rácsos kapum
Az én rózsám takaros
Az én rózsám,kedves rózsám
Az én szívem rejtett mélyén
Az én szobám picike,de meleg
Az én uram oly részeges
Az erdésznek jól van dolga
Az esküvődön én is ott leszek
Az est harang
Az évek suhannak
Az igazi szerelemnek nem lesz soha vége
Az orvos úr tegnap vett be (Baka-nóta)
Az ökör a földet nem magának szántja
Az ugrai faluvégi malomban
Az utcátok bánat utca
Az utolsó falevéllel
Az, akinek bánata van
Azért csillag, hogy ragyogjon
Azóta, hogy megláttalak
Azt a boldogságot
Azt a boldogságot, amit tőled
Azt a fehér rózsát
Azt a szép szál piros rózsát
Azt álmodtam az éjszaka
Azt álmodtam az éjszaka ...
Azt beszélik a faluba
Azt beszélik a faluban felőlem
Azt beszélik a faluban, hogy csavargó lettem
Azt beszélik tefelőled ...
Azt hallottam én valaha réges-régen
Azt hallottam kisangyalom vasárnap
Azt hallottam valamikor,réges-régen
Azt hiszed, hogy boldog vagy már
Azt hittem, hogy boldog leszek
Azt hittem, hogy minden könnyem
Azt hittem,hogy könnyű lesz
Azt igérted,hogy elveszel
Azt írta a levelébe
Azt kérdezi tőlem az édesanyám
Azt mondja a régi nótám
Azt mondják a leány mind hamis
Azt mondják az álom valósággá válhat
Azt mondják az ember szeme
Azt mondják hogy
Azt mondják nem adnak engem galambomnak
Azt mondják rám huncut szemű
Azt mondják, a Mennyországban
Azt mondják, hogy a szerelem elszáll mint az illat
Azt mondják, hogy elfeledtél
Azt mondják, hogy két szíved van
Azt mondják, hogy korhely vagyok nem bánom
Azt mondják, hogy szerencsém van
Azt mondják,hogy a leány
Azt mondják,hogy minden csillag egy-egy ember sorsa
Azt mondják,hogy tavasz nyílik
Azt mondják,hogy tifelétek
Azt mondják: a boldogságnak
Azt mondta a nagyanyám,pedig hát a nagyanyám
Azt mondta az anyád hiszékeny vagy nagy lány
Azt mondta mindig az anyám
Azt mondtad, hogy nem szeretsz már
Azt se mondom, hogy láttalak ...
Azt üzente a babám

Badacsonyi jó tüzes bort
Badacsonyi friss
Badacsonyi kéknyelűt
Badacsonyi nyárfák alatt
Badacsonyi öreg nyárfák
Bagaméri hársfa
Bagolyvári csárdás
Baj van, nagy baj az én szívem körül
Bakony alján van egy falu (Bagolyvári csárdás)
Balaton közepe náddal van kerítve
Balaton tetején még ma este
Balatoni borkóstoló
Balatoni csárdás
Balatoni hajóslegény
Balatoni hajóslegény az én szívem párja
Balatoni Nadasparton
Balatonnak édes vize
Balatonnak márványkő a feneke
Balatonon jár a hajó
Balatonon suhog a szél
Balog Örzse keszkenőjét
Bánatosan zeng a madár
Barackfa virága ne bontsd ki leveled
Barna az én babám kék a szeme
Barna kislány
Barna kislány megy az úton
Barna kislány ablakába jó estét, jó estét!
Barna kislány kapuja,kapuja
Barna kislány megy a kútra
Barna legény most kezd nékem tetszeni
Barna legény volt a babám...
Bátaszéki ropogós
Battonyára befutott a gyorsvonat
Bazsa Mári libája

Be sok falut, be sok pusztát bejártam
Be szomorú ez az élet
Befogadtál a szívedbe
Befogom a lovam
Befordultam a konyhára
Befútta az utat a hó
Behavazott a Bakony
Béka,béka zöld béka brekeke
Békót tettem
Belepte a határt a dér
Bementem a patikába
Beoltottam egy bokor
Berekfürdői csárdás
Berobogott a gyorsvonat Szeged városába
Beszegődtem Tarnóczára bojtárnak
Beteg a szeretőm...
Beteg az én rózsám
Beteg vagyok doktor uram
Beteg vagyok, fáj a szívem
Beterelték a ménest a karámba
Betyárgyerek talpig vasban
Betyárlegény kemény vasban
Bevallom a bűnöm
Bevallom a nagyvilágnak
Bíborban ég Bakonyerdő

Bimbófakadáskor talákoztam véled
Bíró Rozál tisztessége
Bíró uram, bíró uram, bevádolok valakit
Bíró uram, elveszett
Bizony sokszor haza várlak

Bocsásd meg, ha valamikor
Bocsásd meg, hogy írtam
Bodrog partján van egy város
Bogyó,bogyó,szőlőbogyó
Bokrétát kötöttem (Mezei bokréta)
Boldog éjjel
Boldognak lenni
Boldogtalan lehet az is
Bolyongok az éjszakában
Bor, bor, bor...
Borosüveg az asztalon
Bort ittam én
Bölcsődal

Búbánatos annak az élete
Búcsúszóra utolsóra
Búcsút int az ősz a nyárnak
Búcsúzáskor azt mondtad, hogy
Búcsúzik az öreglegény
Búcsúzz el majd szépen

Budapesi vigadóba
Budapest csárdás
Budapest, Budapest
Budapesten nem tudják a nevemet
Bujákon,Bujákon sok szoknya van a lányon
Bujdokolva járok bércet, rónaságot
Bujdosik a kedves rózsám valahol

Bújdosik Árgyilus
Bújdosok a nagyvilágban
Búra, búra, búbánatra születtem
Bús a magyarnak élete
Bús akácfák
Bús az erdő a természet szomorú
Búsan jártam hűtlen babám
Búsan szól a kecskeméti
Búza közé
Búza, búza
Búzába ment a disznó
Búzaföldön, dűlőúton
Búzaföldön, dűlőúton megy a lány
Búzavirág,de gyönörű a te színed

Cifra gulya, cifra gulya
Cifra szűröm szögre van akasztva
Cifra tornyos szánkó
Cigány Panna, az a híred
Cigány vagyok árok partján
Cigány, ha egyszer nótámat húzod
Ciklámen csárdás
Cinegemadár

Csak a nóta vigasztal meg
Csak az lehet boldog ember
Csak az tudja megbecsülni
Csak azért iszom én
Csak azért szeretnék
Csak azért teremtett züllöttnek az Isten
Csak egy kislány van a világon
Csak egy szál virágot küldjél utoljára
Csak egy széplány
Csak még egyszer
Csak még egyszer hozna vissza ez az élet nékem
Csak még egyszer tudnék hazamenni
Csak őróla meséljetek
Csak te benned bíztam
Csak te kellesz a szívemnek
Csak titokban akartalak szeretni
Csak úgy mondom magának
Csak ugyan,csak ugyan nem járja
Csak, csak, csak az esik nékem keservesen
Csárdás kis kalapot veszek
Csavargok az utcákoton
Csebogár, csebogár
Csendes éjjben ezer csillag
Csendes éjjel a táborban
Csendes ember lett belőlem
Csendes ember lettem
Csendes holdas
Csendes már a falu alusznak a lányok
Csendes szavú legény voltam.
Csendesen, csak csendesen
Csendül a nóta, perdül a lány
Cserebogár, sárga cserebogár
Cserfaerdő újra zöldül
Csernátoni torony
Csíkországi fenyvesekben
Csillag az égen, bújj hozzám szépen
Csillagfényes május este
Csillaghullás éjszakáján
Csillagok,csillagok szépen ragyogjatok
Csillagos a nagy ég, csillagos
Csillagtalan éjjel
Csillagtalan sötét éjjel
Csillogó szép aranygyűrűk
Csillogó szép hazug világ
Csinom Palkó, Csinom Jankó
Csipkés a szőlő levele
Csitt csak rózsám, hallod
Csitt, babám, jaj de jó volt
Csoda, hogy még áll a világ
Csodaváró sose voltam
Csókra csókot,szádra százat
Csókra termett pici szádat sokszor
Csongorádi bíró lánya Mariska
Csonka magyarország
Csonka Magyarország, dél keleti táján,
Csöndes már az öreg legény
Csuka, potyka, kecsege
Csuromvíz a viharverte kalapom
Csütörtökön este

Cudar ember voltam
Cudar ez a világ
Cudar ez a világ,mindig keres hibát

Dal a turulmadárról
Dalolgatok úgy mint régen
Daloljatok boldogságról
Dankó Pista hegedűjén elnémult a nóta
Daru megjő, meg a gólya
Darumadár fenn az égen
Darumadár gyere velem
Darumadár útnak indul
Darumadár útnak indul, búcsúzik a fészkétől

De jó haza menni
De jó prímás
De jó volna mindent
De jó volna veled lenni
De jó volna, de jó lenne
De jó volna, ha még egyszer
De jó volt a Dunaparton
De kár olyan legényért
De kitudnám panaszolni magamat
De nékem szívem nincs...
De sok ember boldog lenne
De sok falut,de sok várost bejártam
De szeretnék az én régi kisfalumba visszatérni
De szeretnék hajnalcsillag lenni
De szeretnék Hortobágyon juhász lenni
De szeretnék rámás csizmát viselni
De szeretnék úgy mint régen
De szeretném ha a lelkem
De szomorú a nótátok muzsikus cigányok
De szomorú a tilinkóm hangja
De szomorú ember lettem
Debrecenben voltam
Debreceni leány,valamennyi zsivány
Debreceni nagyerdőre szőke barna
Délibábos álmok elhagytatok régen
Délibábos Hortobágy
Délre száll a fecskemadár
Deres a fű, édes lovam ne egyél
Deres fejjel
Deres már a határ
Deresedik már a hajam
Devecserbe, Devecserbe

Diák nóta
Dicsértessék szólt a legény
Dínom,dánom a rézangyalát

Doberdóba áll egy
Dobj egy csókot felém
Doktor uram, doktor uram
Domboldalon áll egy öreg nyárfa
Dombon vagy egy ház
Dombon van a babám

Duna vizén reszketnek a csillagok
Dunántúlon nagy híre van a lánynak

Ébred a tavasz rügy pattan a lombos ágon

Éccaka éccaka

Édeasanyám, a kendőm
Édes anyám de jó asszny
Édes anyám kössön kendőt
Édes hazám
Édes lányom megtudtad már
Édes tündérmese volt a mi szerelmünk
Édes, kedves, tekintetes asszony
Édes,kedves feleségem
Édesanyám ablakában
Édesanyám hazamegyek, a szívemben
Édesanyám is volt nékem
Édesanyám jaj de félek
Édesanyám lelkem, bekopogok nálad
Édesanyám mondja meg ellenállni,hogy lehet
Édesanyám sírján minden nefelejcs élt
Édesanyám, a kendőm kéreti a szeretőm - Urbán Katalin, Bojtor Imre, Vörös Sári
Édesanyám, drága szentem
Édesanyám, édesanyám mit csináljak
Édesanyám, édesanyám, miért hull a könnye
Édesanyám, nem tudok elaludni
Édesanyám, te jó asszony
Édesapám mindig csak azt mesélte
Édeslányom megtudtam már, hogy a férfi mind hamis

Ég a kunyhó, ropog a nád
Eger városa...
Egervár viadaláról
Eget verő nagy szerelem
Egy asszonynak kilenc a leánya
Egy boszorka van
Egy cica, két cica
Egy csillaggal szegényebb lesz
Egy csokórba szedtem
Egy éjszaka csak egy szál hold
Egy Jóska van a faluban,
Egy kicsi ház van a domb tetején
Egy kis jérce
Egy körúti palotában
Egy kupica feketénél
Egy levél van ...
Egy meg egy az kettő éppen
Egy meg egy az kettő, nem három
Egy öreg akácfát
Egy pici csók, két pici csók
Egy régi-régi dal mesél a múltról én nekem
Egy rózsafán megszámláltam száz rózsát
Egy rózsaszál szebben beszél
Egy szomorú csillagtalan éjjelen
Egy virág volt a rózsafán
Egy,két csók,csere-bere csók
Egyedül, csak miattad van az én árvaságom
Egyetlenegy boldog percre mért kell annyit várni
Egykrajcáros levélpapír
Egyszer egy asszony tört be
Egyszer régen otthon voltam

Ej fellegek, fellegek
Ej, haj, gyöngyvirág, teljes szekfű, szarkaláb
Ej, haj, vasárnapig nem találok szeretőt
Éjfél tájban...
Éjfélkor a bálteremben nótát muzsikálnak
Ejnye,be jó lakodalom
Éjszakázó ember vagyok

El-eljárok a templomba imádkozni
Eladnám a legénységem
Eladom a lovamat a kocsimból
Eladtam egy pej csikót
Elállt a szél virradóra
Elcsábított a nagyvilág
Eldugta a pincekulcsot az asszony
Elég volt a legényélet
Életemben mennyi nevet
Életemnek van egy sötét pontja
Elfelejtett kedves arcot ...
Elhagyott az asszony, egyedül maradtam
Elhervadt már a régi kert
Elhoztad a boldogságot
Elindultam a nagy útra
Elindultam hazafelé
Eljárok én a templomba
Elkerülhetsz messze engem
Elkerülsz, mert szegény vagyok
Elkerült a jószerencse
Elküldöm a levelemet
Elküldött a háziorvos
Elküldtem egy rózsaszállal
Ellopták az apám sírját,
Elmegyek a templom mellett
Elmegyek a tenger szélre
Elmegyek ablakod előtt,
Elmegyek az életedből
Elmegyek én, elmegyek én
Elmegyek, elmegyek én messzire
Elment Szent Péter
Elmentem én ti hozzátok egy szép nyári este
Elmesélem igaz szóval
Elmúlik a legszebb nyár is
Elmúlnak az évek
Elmúlt egy nap újra,
Elnézem a naplementét a Balaton partján
Elolvastam az utolsó leveledet
Elpihen a napsugara
Elragadta galambomat a Balaton tőlem
Elrepülnek a madarak messze délkeletre
Elrontottam az életem könnyelmű szeszéllyel
Elsárguló őszirózsák
Elsírom egy rózsaszálnak
Elszakadtam a falumtól
Elszállnál-e dalos madár
Elszálltak a fecskék
Elszálltak az évek
Eltemetem a bánatom
Eltörött a Dankó Pista nótás hegedűje
Eltörött a hegedűm
Eltörött a kerekem
Eltörött a kerekem, felborult a szekerem
Eltörött az ezüsthangú tilinkóm
Eltűnt idők, múló percek
Eltűntek az álmok
Eltűntél a fényes nyárral
Eltűntél az életemből
Elvitte az ősz a nyarat
Elvitték a szertőmet piros csákós huszárok

Emeleti szép kisasszony
Emlékeim elkísértek
Emlékszel-e a nótára, amit sokszor te daloltál

Én az emberekkel rosszat sosem tettem
Én az igaz boldogságra
Én csak azért születtem meg
Én gyönyörűségem
Én gyönyörűségem (Jaj, de messze estél tőlem)
Én is hittem egyszer, orgonákat nyíló
Én is voltam rég, apró kicsi lény
Én Istenem tőled
Én lassan öregszem
Én magam sem tudom
Én magával nem lehetek boldog
Én már soha többé
Én nálam egy boldog óra
Én sem vagyok rosszabb, mint a többi ember
Én sose vitatom hiszem,hogy van szerelem
Én vagyok a falu rossza egyedül
Én vagyok az őrmester úr legjobb katonája
Én vagyok az, én vagyok az aki nem jó!
Én valahogy itt maradtam
Engem a tavasz itt felejtett
Engem aztán senki ne sajnáljon
Engem se teremtett bűnösnek
Engem se teremtett bűnösnek az Isten
Engem soha nem szeretett
Engem szeress, ne anyádat
Ennek a kislánynak rövid a szoknyája
Ennek a szép barna lánynak dombon van a háza
Enyém a Nap, enyém a Hold

Éppen ma kaptam hazulról postát

Erdély-országban van az én hazám
Erdő madarának van szerető párja
Erdő mellett nem jó lakni
Erdő mélyén kakukkmadár búsan szól
Erdő szélén
Erdő szélén fütyül a rigó
Erdő-erdő
Erdő, erdő, erdő
Erdőben nyíló gyöngyvirág
Erdőszélén nagy a zsivaj
Erdőszélen nagy a zsivaj, lárma
Eresz alatt csivitelik
Eresz alatt csüng a piros paprika
Eresz alatt fecskefészek
Eresz alatt fészkel a fecske
Ereszkedik le a felhő
Érik a hajlik a búzakalász
Erre gyere, ne menj arra,
Erre nézek arra nézek
Érzed, hogy álmomban
Erzsike édes, csacsogjon nékem

Esik eső csendesen
Esik eső hegyen-völgyön
Esik eső reám,csurom víz a ruhám
Esik eső sűrű cseppje
Esik eső, sáros lett a nagy utca
Esik eső,süvít a szél a kunyhómat vihar tépi
Esküvő
Esküvő lesz nemsokára
Este gyere, késő este
Este van, én pedig várok rád
Este, ha lefekszik álmodozzon rólam
Esteledik a faluban
Esteledik, szürke a táj
Esthajnali csillag búcsút int az égről
Esti szellő szállt a kéklő Balatonra
Estike virágzik a házunk előtt

Ez a kislány bánatos,bánatos,
Ez a kislány barna is,de mondják,hogy csalfa is,
Ez a kislány gyöngyöt fűz
Ez a kislány megy a kútra
Ez a kislány selyemágyát
Ez a kislány, jaj, de hamis
Ez a legény most kezd nékem tetszeni
Ez a legény nyalka is
Ez a magas égbolt, jaj de kék
Ez az én szeretőm
Ezért a legényért
Ezt a kerek erdőt járom én
Ezüst hajú öreg apám
Ezüst hajú öreg apám, rég meséltél nékem
Ezüst nyárfa, rezgő nyárfa
Ezüsthaját simogatom
Ezüsttükrös kávéházban

Fa leszek, ha fának vagy virága
Fagyban, közepében
Fagyban, közepében a télnek
Falu végén,a nagy kerek tóba
Falunk tornyán van egy toronyóra
Falutokból a hírt hozzák
Favilla, fakanál, fatányér

Fecske szállt előttünk
Fecském, fecském, édes fecském!
Fecskemadár szállott a vasútra
Fecskemadár, fecskemadár, ahol te vagy...
Fecskemadár, fecskemadár, keresd fel a rózsám
Fehér akác illatától
Fehér fürtös akácok közt
Fehér galamb száll a falu felett
Fehér galamb száll a levegőbe
Fehér galamb szállt alája
Fehér selyem, csipkés szélű, drága kicsi kendő
Fehér virágokkal van az oltár tele
Fehéret virágzik
Fehérfürtös akácfának elhervadt virága
Fehérhajú drága szentem
Fehérhajú édesanyám
Fehérhajú öregapám
Fekete a kökény
Fekete a ribizke
Fekete bánat van fekete szívemben
Fekete ég sötétjében
Fekete éjszaka borulj a világra
Fekete szárú cseresznye
Fekete szem éjszakája
Fekete szemedből
Felednélek, felednélek
Felhő száll a nagyerdőre
Feljött már a göncölszekér
Feljött már a vén öreg Hold
Felkötöm a rézsarkantyúm
Felleg borult az erdőre
Felmászott a kakas a létrára
Felragyogott a mennybolton
Félre állok az utadból
Felszállott a vadgalamb
Felül csillagos az ég
Felültem a kemencére
Felvégi ház, alvégi ház
Fenn az égen csillag sereg
Fényes a cipőm,kényes a szeretőm
Fergeteg dúlt, vihar tombolt
Fergeteges nyári zápor
Férjhez megyek anyám
Férjhez megyek nemsokára édesanyám

Ficfa, nyárfa, mogyorófa

Fodrozik a Tisza vize
Fogoly vagyok
Forgószélnek, sodró szélnek
Forró nyári éjszakában
Fóti dal
Fölszántják a földet
Fösvény az én uram szörnyen

Friss a csárdás

Fúj, süvölt a Mátra szele

Furcsa ez a história
Fut egy patak a Tiszába
Futó pillanatok
Futóbolond lett a falu...
Futok egy kislány után
Fürdik a holdvilág az ég tengerében
Fütyörészek, dalolgatok
Fütyül a szél, az idő már őszre jár.

Gagybátori dombtetőn
Galamb száll a Hortobágyon
Galambfalvi nagy cserefa, de magas
Galambszívet örököltem
Gazdász induló

Gereblyének sok foga van
Gerle szállott a búzába
Gerlemadár messze repül
Gesztenyefák árnyékában

Gimbelem a, gombolom a, gombolom
Gólya csárdás
Gólya Gólya
Gólya madár rászállott a vasútra

Gond tartja a kapufámat
Gondja van a leánynak
Gondolatban nálad vagyok
Gödöllői akácerdő

Gyalogutak, dűlőutak
Gyászba borult az életem temiattad
Gyászba van afalu népe
Gyere Bodri kutyám
Gyere cigány
Gyere haza kincsem
Gyere ki a temetöbe majd ha ki kísérlek
Gyere prímás, jóbarátom
Gyere prímás,gyere most a bandával,
Gyere velem akáclombos falumba
Gyere velem az erdőbe
Gyere velem az erdőbe kék ibolyát szedni
Gyergyón innen, vagy még azon is tul
Gyógyítgatom a lelkemet
Gyönge violának letörött az ága
Gyöngyvirágos kiskertedben
Gyönyörű, mikor a május virágzik
Gyre be rózsám, gyere be!

Ha a jó bor megöregszik, megvénül
Ha a szívem nálad volna
Ha a Tisza, meg a Duna, a Balaton és a Sió
Ha az ember jó kedvében
Ha az enyém volnál
Ha az Isten nem egymásnak teremtett
Ha az uram kacsingat a menyecskére
Ha bemegyek a csárdába
Ha bemegyek a csárdába bort iszom
Ha bemegyek a horgosi kiskocsmába
Ha bemegyek szombat este a csárdába
Ha csárdás szól nem tagadom
Ha egy asszony szerelmet vall
Ha egy kislány felmegy Budapestre
Ha egy kislányt a szerelem utolért
Ha egy őszi estén újra felkeresnél,
Ha elmegyek nemsokára messzire
Ha én egyszer hinni tudnék
Ha én egyszer úgy élhetnék
Ha én gazdag lennék
Ha én rózsám kakukkmadár lehetnék
Ha jön az éj
Ha lehullna a fényes nap
Ha majd a nyarunknak vége
Ha majd egyszer a síromon kinyílik a rózsa
Ha majd egyszer a szívemben
Ha majd egyszer el kell mennem
Ha majd egyszer évek múlva
Ha majd egyszer úgy érzed
Ha majd engem eltemetnek
Ha majd minket újra összehoz a végzet
Ha mégegyszer húsz esztendős
Ha megéhülök kinyitom a bicskámat
Ha meghalok csillag leszek
Ha megúntál kis angyalom szeretni
Ha nagyon feszitik
Ha nem lenne napfény
Ha odafönn találkoznánk
Ha rám bízná a jó Isten
Ha rám nézel úgy érzem, hogy mennyországban
Ha rossz a kedved,tanulj meg egyet
Ha rossz vagyok hozzád
Ha szívedbe zárnál
Ha te úgy szeretnél
Ha úgy érzed
Ha útjaink szét is válnak
Ha végig megyek a kiscsatári utcán
Ha visszatekintek elszállt éveimre
Háborog a Balaton
Hajdanában divat volt a kakukkóra
Hajlik a jegenye, zöldül a levele
Hajlik a rózsafa, hajlik a lány
Hajnalodik, közeleg a reggel
Hajnalom, csillagom
Hálás szívvel, tisztelettel gondolok
Hálával gondolok drága nagyanyámra
Halkan pengesd ezt a csárdást
Hallgattam a madár dalát
Hallja maga barna
Hallja, maga, Bözsike
Halljátok cigányok!
Hallod rózsám, Katika
Hallod Zsuzsika szól a muzsika
Hallod-e nótás, füttyös
Hallod-e, hogy hívlak csendes éjszakákon?
Hallod-e,hallod-e, kis madár
Hallottam egy régi nótát
Halvány sárga rózsa
Halványpiros szirmát bontogatja a rózsa
Halványsárga rózsát bokrétába szedtem
Hamis rózsám
Hamvas fehér arcod, mióta nem látom
Hamvs fehér arcod
Hányszor mondtunk nagy szavakat egymásnak
Harag nem volt a lelkemben
Haragszik a pusztabíró
Haragszik a rózsám anyja
Haragszik a rózsám, az én violám
Haragszik a váci kapitány
Haragszik rám az anyósom
Haragszom az olyan szóra
Harangoznak a mi...
Harangoznak a toronyba
Harangszót hozott a nyár esti szél
Hargitai fecskemadár
Harmat Ilon a farsangon
Hármat kondult a nagyharang
Hármat rikkant a rigó,
Hármat tojott
Harmatos a kukorica levele
Harmatos az én kicsi tulipánom
Harmickettes baka
Harminchárom rózsafámon
Három a tánc
Három alma meg egy fél
Három bokor saláta kisangyalom
Három gólyamadár
Három hordó szilványi
Három kakas
Három kislány ül a padon
Három sós perec
Három tányér bárány hus
Háromnapos lakodalom lesz mi nálunk
Háromszor füttyentett az aradi vonat
Hársfavirág illatozik az öreg tó szélén
Hat nap óta, szól a nóta
Haza mennék,nem lehet
Hazafelé visz az utam
Házam ereszére rászállott
Házam ereszére rászállott egy árván maradt fecske
Házasodnám,de nekem kisangyalom
Házasodom nemsokára, édesanyám
Hazudik a muzsikaszó (Megesküszöm az Istenre,)
Hazudnak a gyöngybetűk
Házunk előtt
Házunk előtt vén diófa
Házunk ereszére rászállott egy

Hegedülnek, szépen muzsikálnak
Hegedűmből felsír, zokog egy
Hegyek között völgyek között zakatol a vonat
Hegyen-völgyön lakodalom
Hej az anyád ne sirasson te kislány
Hej Doktor Úr
Hej édesanyám eresszen el a bálba
Hej gyerekek,ha én Noé lettem volna
Hej szépasszony
Hej, az a vekker
Hej, cigányok
Hej, de betyár gyerek voltam
Hej, de nincs más tanúm csak az Isten
Hej, de sokan szeretnének
Hej, de sokat dalolgattam
Hej, huj magyar ember
Hej,ez a szőke Maros,
Hej,hogyha a szerelem rám talál,
Hej! Iharfa, juharfa
Hervad már a virág
Hét csillagból van a Göncöl szekere

Hiába hazudnám
Hiába imádlak, hiába szeretlek
Hiába süt a világra
Hiába süt a világra melengető napsugára
Hiába vagy gazdag, ha szegény a szíved
Hiányzik valaki ebből az utcából
Hideg szél fúj Hargitától
Hinni kell a boldogságban
Híres cigány hegedűjén
Híres hegy a Badacsony a pincéje alacsony
Hív a nóta, magyar nóta, magyar nóta
Hívlak akkor is ha nem jössz

Hogy jó a csók?
Hogy még egyszer találkozunk
Hogy menjek ki az utcára
Hogy modjam meg néked, mennyire szeretlek
Hogyha a világon bor se volna
Hogyha azt a nótát hallom
Hogyha egyszer a szerelem bekopogtat nálad
Hogyha egyszer bekopognál,
Hogyha ír majd, édesanyám
Hogyha keresni szeretném édesanyám kedvét
Hogyha lát is nap-nap után
Hogyha látsz is
Hogyha néked hinni tudnék
Hogyha nékem sok pénzem lesz
Hogyha te azt tudnád, talán el se hinnéd
Hogyis felednélek mikor enyém voltál
Hogyis tudtunk élni eddig nélküled
Hol kóborolsz édes álom
Holdvilágos éjszakában
Holdvilágos éjszakában fülemüle száll az ágra
Holdvilágos őszi estén
Holdvilágos, csillagfényes, bűvös-bájos éj.
Holdvilágos, csillagos az éjszaka
Holló lovam lába nyomát
Honnan jő a fény, honnan a homály
Honvéd banda, szól a Stefáni
Hordós káposzta
Horthy István
Hortobágyi halastónál
Hortobágyi pusztán fúj a szél
Hosszú az én kutyám farka
Hosszú volt a tegnap este ma reggel lett vége
Hosszúcsőrű gólyamadár
Hová lettél a szívemből
Hová repülsz fecskemadár
Hová repülsz te kis madár
Hová tűnik a fény?
Hová viszi az őszi szél azt a sok-sok felleget
Hóvirág nyit az erdőben
Hóvirág, hóvirág, lila ibolya
Hozd ki babám a csákómat
Hozzád küldöm ezt a kis dalt

Hull a fa levele, hull a hó
Hull a hó a Hortobágyon,
Hull a levél a virágról
Hull a zápor künn a pusztán
Hull az eső
Hullámzik a Balaton a zalai parton
Hullámzik a búzatenger
Hullámzó Balaton tetején
Hullanak a falevelek hűtlen babám
Hulló csillag
Hulló csillag keresi a párját
Hulló falevél
Huncut az a toronyóra nem mozog a mutatója

Húsznak tíz a fele
Húszon felül a legények házasodni akarnak

Huszonöt szál rózsa

Húzd csak prímás ezt a csárdást
Húzzad Cigány
Húzzad cigány a nótám
Húzzad csak, húzzad csak keservesen
Húzzátok el a nótámat
Hű voltam a galambomhoz sokáig
Hűvösebb van már ősz kezd lenni,

Ibolya, ibolya, a tavasz mosolya

Ica, rica, kukorica
Ici-pici kis galambom, édes párom
Ici-pici kisgalambom

Ide,ide gyere ide,barna kislány

Így mulattak régen szép Magyarországon
Igyál pajtás

Iharfa,juharfa

Illa berek, nádak, erek
Illatoztak a virágok, amikor megszerettelek
Illik, ha nem illik

Imádság a neved
Imádság már az is, ha szemedbe nézek

Irigyelik,hogy én téged szeretlek
Írok, írok egy aranyos levelet
Írom a levelem Balogh Máriának
Írt a babám tegnapelőtt
Írt nekem a szeretőm
Írtam én levelet a császárnak
Írtam tegnap a babámnak

Ismerek egy büszke asszonyt
Isten veled falum, elszakadok tőled
Iszogatok, dalolgatok

Itt a tavasz azt álmodtam az éjjel
Itt hagyom a falutokat nemsokára
Itt hagytak az álmok (Az én ajkamról már...)
Itt is, ott is azt hallottam vasárnap
Ityóka, pityóka

Iza, Izavize elmossa a partot

Jaj annak,jaj aki szívből szeret
Jaj de nagyon régen volt
Jaj de széles, jaj de hosszú ez az út
Jaj temetőbe szól a zene
Jaj, de bajos a szerelmet titkolni
Jaj, de csinos de takaros menyecske a Sára
Jaj, de jó is magának
Jaj, de nagy a sötét
Jaj, de rosszak az emberek
Jaj, de szép kék szeme van magának
Jaj, de tüzes zalahegyi bort ittam az este
Jaj,de csuda,csuda jó ez a muzsika
Jaj,de magas ez a vendégfogadó
Jaj,de nagyon régen volt és soká lesz,
Jaj,de nagyon zúg a vihar
Jaj,de sáros az utcátok galambom
Jaj,de szép a házasság
Jaj,de szépen muzsikálnak
Jaj,ha tudnád,hogy én téged szeretlek
Jaj,Istenem de szeretek aluszni
János csárdás (Rád tekint egy kislány)
Jár a korsó, jár
Jártam ablakod alatt
Jártam, keltem a világban
Jártam, sárba Abasárba
Jázminbokor kihajlik az utcára

Jegenyefák szomorúan...
Jegenyefák, jegenyefák
Jegenyefán fészket rak a csóka
Jégvirágos hideg tél volt,
Jenőfalván végig menni nem merek
Jó a lány, szép a lány
Jó bort iszunk
Jó dolog a szerelem
Jó estét kívánok
Jó ital a kada,kada,kadarka
Jó kedvemben mulattam én az este
Jó volna a bánat elől
Józanságra nagy bennem az akarat
Józanságra neveltek az
Jön a divat,megy a divat
Jön a tavasz,jön már
Jött egy kicsi szőke legény /Unuka csárdás/

Juhászkutyák
Juhászlegény, szegény juhászlegény
Julcsa, ha kimegyen a piacra

Kacagó asszony
Kacagok, nevetek
Káka tövén költ a ruca
Kakukk-dal
Kakukkmadár, kakukkmadár azt tanítja
Kalapom szememre vágom
Kalapom, kalapom csurgóra
Kalapomon piros szegfű
Kalapomon pirosrózsa
Kalapomra páros tubarózsát tettem
Kalász, kalász
Kalocsai lánynak hímes a kötője
Kantinosné angyalom
Káposzta, káposzta
Kaptam egy levelet, benne szomorú hírt
Kár a gőzért nem megyek
Kár valakit hazugszóval
Kár valakit visszahívni hazug szóval
Károg a holló a jegenyén
Károg a holló...
Kasza után rí a búza
Kati csárdás
Kati,Katica széles a Tisza

Kecskebéka felmászott a fűzfára
Kecskemét is kiállítja
Kecskeméti bíró lánya
Kedves nékem a babám
Kedves nótám eldalolom kísérje a hegedű
Kék a búzavirág
Kék a kökény recece
Kék a szeme,tengerkék a szeme
Kék a szemed, mint az ég
Kék Balaton, nem tagadom
Kék nefelejcs, kék nefelejcs
Kék pettyes,rakott szoknya
Kék szivárvány
Kék tó, tiszta tó (János vitéz)
Kéket nyílik a nefelejcs, nem sárgát
Kéket nyílik a tavaszi nefelejcs
Kékfrankos a kedvenc borom
Kéklő nefelejcset szedtem künn a pusztán
Kéményünkre rászállt egyszer a gólya
Kérdezem a fellegeket hová mennek
Kérdezték már sokan tőlem
Kerek ez a zsemle
Kerek perec
Keresek egy álmot orgonavirágos
Keresek egy csendes zugot!
Keresek egy régi utcát
Keresek valakit
Keresem az Istent
Keressük a boldogságot, bölcsőtől a sírig
Kerestem a boldogságot
Keresztúri nagyvásárból
Kérges a tenyerem
Kérges a tenyerem, a tenyerem
Kertem alatt
Kertem alatt virágzik a rózsa
Kertem szögletében
Kertemben kinyíltak az orgonák
Kertes ház, benne egy nyíló rózsa
Kertünk végén napraforgó virágzik
Keserű a borostyánfa levele
Késő minden, kisöreg
Késő ősz van sárgalevél mind lehullott
Késő őszi estén
Késő őszidőben, elhervad a rózsa
Későn jöttél hozzám őszi hervadáskor
Későre jár már az idő
Két kolmp ég a tűzben
Két asszonyt szerettem
Két babonás szép szemednek
Két dolog van a földön ami jó
Két fekete gyémánt
Két gyöngye volt a falunak
Két hold földje,de két hold földje
Két kis arany karikának
Két pár csókot
Két rózsafát egymás mellett
Két szem paradicsom
Két út van előttem
Két utca van a falunkban az egyikben
Két vén eperfa, kis ház udvara
Kétszer kettő sosem három
Kétszer kettő,nem vagyok az első
Kétszer nyílik az akácfa virága
Kétszer se mondd nekem,hogy csókot adjak
Ketten vagytok a szívemben

Ki a Tisza vizét
Ki tanított téged
Ki tanyája ez a nyárfás?
Ki tudja, hogy mért fáj a szív
Ki tudja, hogy mért mentél el
Ki tudja,hogy mért mennek el íly gyorsan az évek
Ki tudja,hogy mitől van
Ki volt az az asszony akinek a szíve
Kiballagok a vasúthoz találkozni véled
Kicsi falum háza táján
Kicsi falum szűk utcáit...
Kicsi kunyhó a szívem
Kicsi még a mi lányunk
Kicsi pince boroshordó
Kicsi, fehér, meszelt szoba
Kicsiny piros mézes szívet
Kidőlt a fa mandulástól
Kidőlt keresztfának nem köszön már senki
Kigyulladt az én szívemben
Kigyúlt egy csillag a Balatonon,
Kilenc kis gólya
Kilenc libám kihajtottam legelni
Kilencet ütött az óra este van
Kilyukadt a kötőm
Kimegyek a budapesti vasutállomásra
Kimegyek a temetőbe
Kimentem én a szőlőbe,
Kínálgattam mindenkinek az én boldog szívemet
Kinn a falu végén
Kinn a topolyai határba
Kinn lakom én kisperjésen
Kint lakom én Kis-Perjésen
Kis csónakom
Kis falu a Bakony alján...
Kis falu a Dunántúlon, ahova én mindig visszavágyom
Kis Gyomába nincs több legény
Kis kút, kerekes kút
Kis kutya, nagy kutya
Kis utcátok csupa illat,
Kis-Bácskai gyerek vagyok
Kisablakom be van nőve virággal
Kisalföldi csárdás
Kisangyalom ablakához
Kisasszony napjára elmennek a fecskék
Kisgyermek koromban piros csákót
Kiskapumat, ablakomat
Kiskendő, nagykendő símára van vasalva
Kiskereki betyár csárda
Kiskertemben rozmaringot
Kiskertemben turbékol egy gerlepár
Kiskertemben viola
Kiskertemnek kis lakója
Kiskertet kerítek
Kislány voltam
Kit gyászol a fecskemadár,
Kiültek a vénasszonyok a padra
Kivilágos kivirradtig
Kivirult a nagy Hortobágy
Kivirult a pirosrózsa
Kizöldült az öreg Bakony
Kóbor őszi széllel
Kócos fejed, ha rám hajtod

Kocsmárosné ejnye, ejnye, ejnye
Kocsmárosné hozzon bort
Kocsmarosne szep csardasne
Kocsmaszagú züllött lettem
Komáromi kisleány
Kondorosi csárda mellett
Kondoroson van egy legény
Kopácsol a harkály szegény halál éhes
Kopognak az esőcsöppek
Kopogós a csizmám, amit vettél
Kopott betyár, öreg betyár
Kora őszi szelek
Köd előttem, köd utánam
Könnycseppek az út porában
Könnyek nélkül élni könnyebb
Környes körül borús az ég alja
Körül csillagos az ég
Kössétek meg az ugatós kutyátok
Köszönöm, hogy hívtál engem
Köszönteni jöttem
Köves úton vígan ballag a szekér

Krasznahorka büszke vára

Kukorica, tök
Kukorica,csalán
Kukoricakapálás
Kutyakaparási csárda
Küldtem néked szerelmetes levelet
Künn a dorozsmai határban
Künn a pusztán szántok-vetek
Lágy a kenyér, pirítani nem lehet

Lakodalom van a mi utcánkban
Lányok a legényt jól megbecsüljétek
Lányok,lányok,lányok a faluban,
Látod Édesanyám
Láttál-e már szirmát bontó

Leégett a kuláknak a nádfedeles háza
Lefutott egy csillag,utána száz másik
Legszebb ház a sorban
Legszebb, legédesebb dalom
Légy enyém angyalom
Legyen úgy, mint régen volt
Lehajlott a repceszára a földre
Lehullot egy rózsa
Lehullott a cseresznyefa virága
Lehullott a piros rózsa
Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele
Lehullott a rózsalevél
Lehullott a vadgesztenye apró fehér szirma
Lehullott az égről egy ragyogó csillag
Lehullott az őszi levél
Lehullott az őszirózsa levele
Lekaszálták már a rétet,
Lelkem falán a gond sötétlik,
Lement a nap a maga járásán
Lemondás
Lenn a délibábos Hortobágyon
Lenn a falu végén (Kint a falu végén)
Lesz még boldogabb világ
Leszakadt a pincelakat
Leszakítják a rózsát a szagáért
Leszaladt egy hullócsillag a bársonyos égen
Leszáll a csendes éj, alszik a város
Leszállt a csendes éj
Leszedték a turulmadárt
Letagadok minden könnyet
Letörött a kutam gémje
Levelem jött a falumból
Leveles az erdő, virágos a mező

Libamáj, kacsamáj
Lila krizanténok

Lopva jártam hozzád, úgy csókoltam orcád
Lőre, lőre

Lump vagyok rózsám

Ma este indulunk
Madár az ágon, virág a fákon
Magam járok, mint a hold az égen.
Magas a kaszárnya
Magas jegenyefán sárgarigó fészek
Magasan repül a daru
Magyar tenger olyan szép vagy
Magyar vagyok, magyar.....
Majd ha fagy,hó lesz nagy
Majd ha nékünk sok pénzünk lesz
Mama
Mandulafa, mandulafa
Már azt hittem valósággá lesz a régi álmom
Már én mikor tizenhat éves voltam
Már én többet a főutcán
Már ezután két szeretőt tartok.
Már ezután úgy élem világom
Már Füzesből
Már mi nálunk így rostálják a búzát
Már minálunk babám
Már minálunk így rostálják
Marcal menti kis falura
Marika te drága, úgy szeretlek
Marika,Marika
Maros menti fenyves erdők
Maros vize folyik csendesen
Marosmenti álmok, ugye visszavártok
Márványkőből van
Márványkőből,márványkőből
Másodszor is nyit az akác

Mecseken,Mecseken,piros kőből van
Még a búza ki sem hányta a fejét
Meg akarok házasodni
Még azt mondják
Még azt mondják ez se szép,az se szép
Még azt mondják Temerinben nincsen sár
Még azt mondják, nincs Szegeden
Még azt mondják, picike babám
Meg kell válni a falutól
Megadom magam a sorsnak
Megállok a keresztútnál
Megállok az udvarodon
Megállok egy utca sarkon
Megállott a vizimalom nem búsul
Megálltam egy ablak alatt...
Megáradt a patak
Megdöglött a bíró lova
Megérem még azt az időt
Megérett a paprika,meggy
Megérett a repce
Megérett már a cseresznye,de piros
Megfogadtam százszor
Megfordítom kocsim rúdját
Meghaltak a szép fák
Megjött már a gólyamadár akit vártunk
Megkérdeztem egy virágtól
Megkopott az öreg juhász subája
Megkötöm lovamat
Megmondom a szemedbe is
Megmondta a nagyanyám,pedig hát a nagyanyám
Megmondtad egy piros rózsa szálnak
Megöleltem a hordómat
Megriadt a cifra ménes
Megsárgul a levél
Megszólalt a bolond szívem
Megszökött a feleségem
Megszökött a kuvasz kutyám
Megugrattak Hortobágyon
Meguntam az életemet, felmegyek Budapestre
Megüzente a babám
Megüzentem a rózsámnak
Megváltoztam amióta...
Megvert engem két szép szemed
Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára
Megy a hadihajó
Megy a kislány eprészőbe
Megy a nyájjal a juhász
Méltóságos asszony
Mély a Rima, zavaros, ha megárad
Menj csak tovább az utadon
Menyecske-csárdás
Méregetem az út hosszát
Mért borult az erdő zöldbe
Mert én már csak olyan vagyok
Mért is jöttél az utamba
Mért is szeretlek oly nagyon tégedet
Mért kell nekem mindig csak egyedül járni
Mért múlik el minden álom?
Mért nem jöttél idejében
Mért nem tudlak elfeledni
Mért szeretlek úgy
Mért vagy nekem a legelső
Mért van az, ha találkozunk nem is nézünk
Messze égen fényes csillag tündököl
Messze falu, kicsi templom
Messze földön jár a rózsám
Messze idegenből hazavágyik szívem
Messze mentél, nagyon messze
Messze repült a gólyapár
Messze sodort az élet
Messze száll a fecske
Messze túl a Tiszán, ott lakik a babám
Messze vagyok idegenbe kitaszítva
Messze vagyok idegenben
Messze van a kicsi falum
Messze van Nagyerdő
Messze vana nyíregyházi...
Messze-messze Csíkországban
Messze, messze Rodostóba
Mezőtúri utcák ,házak

Mi felénk a lányok mezei virágok
Mi füstölög ott a síkon, távolban?
Mi van túl a csillagokon
Miért hittem, miért hittem a szavának
Miért nem szabad szeresselek
Miért van, hogy sok év után
Mikor én a dalos madárt hallgatom
Mikor én még a tavaszban
Mikor én még legény voltam
Mikor engem besoroztak
Mikor engem keresztelni akartak
Mikor eszembe jutsz
Mikor ezt a kislányt megismertem
Mikor idegenbe visz néha az élet
Mikor jártál az erdőben?
Mikor két szem összekacag
Mikor két szív összedobban
Mikor még pólyában feküdtem
Mikor megnősültem mindjárt lett anyósom
Milyen kár, hogy későn jöttél
Mind azt mondják rám az öreg asszonyok,
Minden boldog órát
Minden ember aki csak él
Minden férfi egyforma
Minden jó,ha jó a vége
Minden levelüket
Minden nagy örömnek, nagy bánat a vége
Minden nótám neked írtam
Minden öröm úgy jó
Minden piros, fehér rózsát
Minden prímás jó barátom
Minden virág akkor nyílott
Mindenkinek komendálom
Mindig másnak jutott
Mindig mondom a Bözsikémnek
Mindig mondtam, veszedelmes a lány
Minek a szőke énnékem
Minek nékem a szombat estét várni
Minek néztél a szemembe
Minek nyíladoztok tavaszi virágok
Minek nyílik vadvirág a réten
Minek turbékoltok
Mint galamb a tiszta búzát
Mintha tavasz volna
Mit ér a szerelem csók nélkül
Mit integetsz a kendőddel
Mit keres a temetőbe
Mit susog a fehér akác

Molnár csárdás
Molnár legény
Mondd csak ki az utolsó szót
Mondja meg annak a kisleánynak
Mondják meg a legkisebbik Horváth lánynak
Monti csárdás
Móri féle ezerjó
Most hullatja az akác
Most is őrzöm a jegykendőt
Most kezdődik a,most kezdődik
Most már azért elmondhatom
Most meg hideg van
Most mikor a lombok hullnak
Most van a Nap lemenőbe

Mulatásban sose legyél utolsó
Mulatgatok, dalolgatok
Muskátli, muskátli, muskátlivirág
Muzsikál a nyárfaerdő
Muzsikálj csak
Muzsikálnak, muzsikálnak
Muzsikánál nincs jobb barát
Nád a házam teteje
Nádfedeles a tanyám
Nádfedeles kicsi házam csúfolja a szél
Nádfedeles kiházikóm

Nagy a feje, búsuljon a ló!
Nagy az én rózsám ereje
Nagy az én szerelmem
Nagy kátyúban elakadt a szekér
Nagy udvara van a holdvilágnak
Nagypénteken mossa holló a fiát
Nagyságos kisassszony felmászott a fára
Nap-nap után arra járok
Napkeletről patak fut a falunkba
Napraforgó aranysárga virága
Napsugár csillog a harmatcseppen

Ne ábrándozz orgonáról
Ne bántsatok
Ne gondold, hogy
Ne gondold, hogy az őszi szél
Ne gondold, hogy eltemeted
Ne gyere el többé hozzám nem akarlak látni
Ne gyónj nekem
Ne hallgass az emberekre
Ne hidd el,ha azt mondják
Ne járjon lány én utánam egy se
Ne játsz a csókkal
Ne jöjj hogyha hívlak
Ne keresd, hogy ki a hibás
Ne legyen tavasz
Ne menj rózsám
Ne menj, rózsám, a tarlóra!
Ne menjen le a nap
Ne mondd el
Ne mondja senkinek
Ne nézz rám
Ne nézzetek úgy rám
Ne szidj meg,ha kimaradok néha-néha
Ne szidjátok a részeget
Ne szidjatok soha engem
Ne törődj a tavasszal, ne törődj a nyárral
Négy ajtó van a nagy ököristállon
Néha mikor jön az est
Nékem olyan asszony kell
Nem a józan eszem hagyott engem cserben
Nem adhatok többet néked
Nem akarom elhinni, hogy itt hagysz nemsokára
Nem akarsz a kisszobámba asszony lenni,
Nem átkozlak érte
Nem átkozom ibolyakék szemedet
Nem az enyém a szerelmed
Nem azért,csak azért,nem tudom,hogy miért
Nem bántottam senkit...
Nem cserélek a földön, nem én senkivel
Nem cserélek én a földön
Nem csordogál a kis patak
Nem egyedül járok én már
Nem elég a boldogsághoz kétszáz katasztrális
Nem elég azt bevallani
Nem elég,hogy boros fővel
Nem élhetek muzsikaszó nélkül
Nem én lettem hűtlen hozzád
Nem ér ez a legény, nem ér ez a
Nem ér ez az élet semmit
Nem érdemes sírni
Nem ezért, csak azért
Nem fáj az én szívem
Nem félhet a falu tőlem
Nem fúj a szél, nem forog
Nem fúj a szél, nem forog a topolyai szélmalom
Nem házasodom meg soha
Nem hiszed el,pedig hát a szerelem
Nem hiszek a szerelemben
Nem hiszek én többé már a legénynek
Nem hiszem, hogy még egyszer is
Nem hívlak én vissza
Nem igaz,hogy szerettelek
Nem is tudom mit csinálnék én a boldogsággal.
Nem jártam én a templomba, prédikációra
Nem jó ,nem jó,minden este a kapuba kiállni
Nem jó, nem jó
Nem jön levél, hiába várom
Nem jössz, te már soha hozzám
Nem kaptam én semmit ingyen
Nem kell a csók, ha nem gyönyör
Nem kell nékem a szerelmed
Nem kell nékem semmi sem,semmi sem,
Nem kell pénz a boldogsághoz
Nem kérdem én tőled, honnan jöttél hozzám
Nem kérek már tőled nyíló piros rózsát
Nem keresek én már csillagot az égen
Nem kisér a szerelem
Nem lehet azt parancsolni senkinek
Nem leszek én bolondja egy asszonynak
Nem loptam én életembe
Nem megyek el a templomba
Nem mese az,ha mesél az álom
Nem messze van ide Kalocsa
Nem néked születtem
Nem nézett rám ez a kislány
Nem nősülök meg én soha
Nem nyílt még rózsabimbó
Nem nyílt nékem virág
Nem osztják a boldogságot
Nem ragyog a csillag szebben
Nem sírok már többet nem lesz attól könnyebb
Nem szeretem az uramat
Nem születtél te sem mint én
Nem szűlt engem anyám palatetős házban
Nem tagadom én el
Nem tagadtam soha sem
Nem tettem én másnak rosszat
Nem tudja más,csak mi ketten
Nem tudja meg soha senki
Nem tudják azt, csak mi ketten
Nem tudod te mi a hűség
Nem tudok én megjavulni
Nem tudok én néked csak virágot hozni
Nem tudom az életemet
Nem tudom, hogy kettőnk közül
Nem tudom, hogy mi csalogat
Nem tudom, hogy miért fáj másnak
Nem tudom, hogy mit vétettem
Nem tudom, hogy szeretem-e
Nem úgy vettem boldogságom
Nem ütik a jogászt agyon
Nem vagy legény Berci
Nem vagyok én már fiatal
Nem vagyok én olyan ember
Nem vagyok én olyan fából faragva
Nem vagyok én válogatós
Nem való bokréta tűrött süveg mellé
Nem valók vagyunk egymáshoz
Nem várom a leveledet
Nem volt fényes a kantárom
Nem volt nekem még szerencsém...
Nem volt szíved barna legény
Nem voltam én soha szegény
Nem voltam én sohasem rossz
Nem zavarom életedet
Nem zörög a falevél, ha a szél nem fújja
Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja
Nem, nem, nem
Nemcsak egy szál rózsa van a világon!
Némuljon el a hegedű (Hallgasson el a hegedű)
Nemzet őrdal
Nesze semmi fogd meg jól
Névnap csárdás
Nézek a nagy messzeségbe
Nézek, nézek a semmibe

Nincs a földön olyan ember
Nincs a nagy világon semmi gondom
Nincs akinek muzsikáljak
Nincs cserepes tanyám
Nincs édesebb mint a méz
Nincs én nékem fogatom,se kocsim,se lovam
Nincs én nékem semmi bajom
Nincs igaza annak
Nincs már dalom, rég volt nagyon
Nincs már hitem imádkozni...
Nincs már hová hazamenni
Nincs már nekem fehér gulyám
Nincs nagyobb veszedelem
Nincs senki olyan szép
Nincs szebb madár a fecskénél
Nincsen a piktornak kétemeletes háza
Nincsen abban semmi szégyen
Nincsen aki megmondhatná
Nincsen annyi csillag fenn az égen
Nincsen annyi tenger csillag az égen
Nincsen csillag, mind lehullot a földre
Nincsen kedvem
Nincsen még egy olyan asszony
Nincsen minden emberfia homlokára írva
Nincsen nagyobb boldogságom
Nincsen nekem apám, anyám, rokonom
Nincsen nékem száz hold földem
Nincsen olyan boldog ember
Nincsen olyan embör/Borvirág/
Nincsen olyan fényes csillag,
Nincsen rózsa tövis nélkül
Nincsen tócsa,nincsen sár
Nincsenek már a Bakonyban betyárok
Nóé, mikor a szőlőt ültette
Nóta, nóta régi nóta
Nótás kedvem, hová lettél?
Nótás kedvű volt az apám
Nótaszóra de jól lehet sírni
Nótaszótól hangos az éj
Nótát hozzál a síromra

Nyár, Balaton, szerelem,
Nyári csendben száll a nótaszó
Nyáron vályogot vetek
Nyíló búzavirág
Nyíló nóta,nyárnak fogja
Nyíló rózsa
Nyíló rózsa lett a szívem, mikor te rád néztem
Nyílott ezer akác
Nyírbátorban van egy asszony
Nyisd ki anyám a virágos ablakod,ablakod
Nyisd ki babám
Nyitva van az ajtóm begyöhetsz
Nyugdíjas csárdás
Nyugdíjba megy a vén cigány

Oda van a virágos nyár

Októbernek elsejével

Olyan szépen mondtad....

Orgonavirágos tavasz éjszakákon
Orgonavirágos, csendes az utcátok
Országúton hosszú a jegenyesor

Ott ahol a Maros vize
Ott ahol, zúg az a 4 folyó
Ott vagyok én nálad, mikor nem is sejted

Ökör iszik magába

Ördög bújt a vonóba
Öreg akác lombja alatt nem nyílnak virágok
Öreg cigány muzsikálgat
Öreg cigány, kopott cigány
Öreg ember,nem vén ember
Öreg fodrász csárdása
Öreg idő, szálló idő
Öreg prímás, tégy hangfogót
Öreglegény maradt az én...

Összetépted az életem
Ősz borult már az erdőre
Őszbe borult sötét hajam
Őszi harmat után, nagy hegyeknek ormán
Őszi rózsa, fehér őszi rózsa

Ötvenszer is lehullott már...

Panaszkodni sosem szoktam
Panaszom van bíró uram
Panna
Pántlika,pántlika három színű pántlika
Pántlikás kalapom fújdogálja a szél
Paprika, só
Parancsold meg a szívemnek
Párja nélkül a madár
Páros csillag az ég alján
Páros élet a legszebb a világon
Páros madár lombos fán
Páros pirosrózsa hajnalon fakad
Pattogatott kukorica

Pecellónak határában
Peng a kasza a kertalji réten
Perbe szálltam a szívemmel
Pesti utcán mikor járok azzal akit szeretek

Pi-piros a pipacs virága
Piktor csárdás
Pillangó szállt a rózsaágra
Pipa-csárdás
Piros alma csüng az ágon
Piros babos kendő a babám fején
Piros betűs ünnep
Piros hajnal, piros élet
Piros pettyes ruhácskádban
Piros pipacs virít a kalászos rónán
Piros pipacs, búzavirág
Piros pünkösd napján
Piros rózsa tövében
Piros rózsa, feslő rózsa
Piros rózsák beszélgetnek
Piros rózsák, fehér rózsák súgjátok meg
Piros szegfű csokorba
Piros virág a szerelem
Piros, piros, piros
Pirosbagon kettő a kisbíró
Piroscsizma kopogós
Piroslik a búzatábla,pipacs virít benne

Porzi, porzik a pecskai utca

Pruszlikomon piros rózsa

Puli
Pünkösd vasárnapján...

Rab élet
Rábaparti csárdás
Rabmadár a szívem
Ráborul az ősz a nyárra, ködszemfedő a határra
Ráborult már a hideg ősz...
Rácsos kapu, rácsos ablak
Rád tekint egy kislány
Ráérünk még korán van hazamenni
Rakamazon megérett a cseresznye
Rákóczi kesergője
Rákóczi megtérése
Rám se nézett mikor én őt megláttam
Rámás csizmát visel a babám
Rámás,piros csizmát vettem a túri vásáron
Ráncos Szárú a Csizmám
Ránk mosolygott a jó Isten
Rászállott a ,rászállott a vadgalamb a buzára
Régi nóta, híres nóta cseng fülembe
Régi nótát sodor a szél

Regös himnusz
Répa,répa,sárgarépa,karalábé
Repül a szán, búsul a lány
Repülj, repülj hétpettyes
Repűlőgép , repűlőgép
Részeg vagyok rózsám mint a csap
Reszket a bokor, mert madárka szállott rá
Réten, réten

Rigófüttyre ébredtem hajnal tájban
Ringatom, altatom én a párom
Ritka az a búza
Rókakoma, ha hideg van
Rókóczi imája

Románia Felé
Rongyos csárda
Rózsa Sándor ha bemegy a kocsmába
Rózsa-rózsa labdarózsa
Rózsa, rózsa, bazsarózsa
Rózsa,rózsa,sárga rózsa
Rózsa,szegfű,rezeda,viola
Rózsabimbó,rózsabimbó
Rózsabimbó,szegfű meg tulipán
Rózsabokor a domboldalon
Rózsabokor teteje
Rózsabokorba jöttem a világra,
Rózsafa bólogat a kert közepén
Rózsafámon rózsabimbó,
Rózsák,gyöngyvirágok
Rózsakertben,hogyha járok
Rózsanal is szebb vagy
Rózsaszín az ága
Rózsaszín lesz a világ

Rúg a rigó verje debla

S a te fejed akkora
Sára, kacskaringós
Sárga a csikóm,sárga nyereg rajta
Sárga a rigó, kerek a cipó
Sárga csizmát visel a babám
Sárga rigó, sárga csikó
Sárga szeme van a kukoricának
Sárga uborkának zöld a levele
Sárgadinnye levele
Sárgán Virágzik a Tök
Sárgarépát nem jó dombra ültetni
Sárgarigó,sárgarigó
Sárgarigó,sárgarigó most hullatja a tollát
Sárgaszegfű,liliom
Sárgul a falevél, ha megfújja a szél.
Sárgul már a kukoricaszár
Sárgult mezők, őszi tájak
Sári néni a csibéket eteti
Sári,Sári ide hallgass kicsi szentem
Sárika Márika édes
Sárika, Sárika, kisszentem

Sarkon van a házam,sarkon lakom én

Sej Haj kinn A Reten
Sej mi mi mi mi mi mi mi
Sej, haj, ne feküdj a szénaboglya tövébe
Sej,haj,diridongó,húzd a nótám
Selyem hajad én még sose simogattam
Selyem kendő, selyem kötény
Selyemkendő, selyemkötény, selyemszoknya

Simongáti lányok
Simulj a szívemhez kedvesem
Sió,Sajó,Duna,Tisza
Siófokra megy a hajó
Sír a kislány a Balaton partján
Sír a madár, sír a száraz ágon
Sír, zokog az akácerdő
Sirassatok engem orgonavirágok
Sirat engem az őszi szél
Siratom én a régi babámat
Sírdogál az őszi szél
Sírhattok már, sírhattok már lányok
Sírok, sírok te utánad
Sivár bucka tetőn áll egy vén sas
Sógor, sógor /Sógor csárdás/

Soha sem kerestél
Soha többé
Solyom madár fészkét rakja
Somogy megye kellős közepébe...
Sora a regősnek
Sose hívd a múltat vissza
Sose lettem volna az, amivé lettem
Sosem volt, sosem lesz
Söprik a pápai utcát
Sört, bort kocsmárosné
Sötét erdő sűrűjéből

Stíriában, Ajkfaluban az történt

Suba suba
Suba-nóta
Sudár magas
Sűrű apró szeme van
Sűrű csillag
Sűrű csillagos az ég
Sűrű erdő rejtekében,
Sűrű sötét erdő
Sűrű, sötét éjszakában
Süt a mama, süt a pék

Szabad a madárnak
Szabad-e igy szeretni azt
Szabad, szabad, szabad
Szabadkai kaszárnya
Szabadkai vasútállomáson
Szabadszállás határában
Szagos a rozmaring
Szakadozott rongy vonódat mit sajnálod
Száll a kis pillangó virágról,virágra
Száll a madár, hull a levél
Száll a selyemszoknya áll a bál
Száll az árva madár őszi fellegekben
Száll, száll a vadgalamb, messze száll
Szálldogál a fecske, majd visszatér este
Szállj le, szállj le szép arany pillangó
Szállnak a madarak
Szamos vize ott kanyarog
Szánt a babám
Száraz ágon bús gerlice turbékol
Száz szál gyertyát
Száz száz piros rózsát küldöttem tenéked
Száz virágú a határ,
Százados úr hivat
Százados úr jelentem
Százados úr levelem van,
Százados úr, sej-haj...
Százforintos bankóm
Százlevelű rózsa
Szebben ragyog a két szemed
Szeged felől jön egy halász
Szegény embernek szegény a sora
Szegény magyar nép
Szegény vagyok
Szegletes udvar,deszka kerítés
Szegről-végről félország a rokonom
Székely Himnusz
Széles a Balaton
Széles a Komoród vize
Szélkakas jár fenn a házon
Széna, szalma két kazalba
Szendre báró balladája
Szép a babám fekete szeme
Szép a rózsám
Szép a szőke, szép a barna
Szép asszonynak kurizálok
Szép az élet,víg az élet
Szép az erdő, ősszel is szép
Szép is a szerelem,jó is a szerelem,
Szép rózsám van Székelyföldön
Szép tavasz volt, amikor én megláttalak téged
Szép vagy,gyönyörű vagy Magyarország
Szép város Kolozsvár
Szépen úszik a vadkacsa
Szerelem a tanyán
Szerelem és a bor
Szerelem mulásán
Szerelem, szerelem
Szerelem, szerelem, megszédít a szerelem
Szerelemből sosem elég
Szerelmes a Nap a Holdba
Szerelmes vagyok
Szeret, vagy nem szeret
Szeretem a kertet
Szeretem a magyar nótát
Szeretem a szeretőmet
Szeretetben, boldogságban...
Szeretlek én egyetlenegy virágom
Szeretlek, e szónál nincs szebb a világon
Szeretnék május éjszakákon...
Szeretnék még egyszer
Szeretnék szántani
Szeretnélek ujra rózsák között látni
Szeretném a szívedet a két kezembe venni
Szeretném az őszi erdőt
Szeretném, ha minden álmom
Szeretni csak téged lehet ily nagyon
Szeretőm még nincsen
Szeretőt keresek,szeretőt keresek
Szerettem egy barna lányt
Szerettem egyet,szerettem kettőt,
Szerettem valakit akiért a szívem
Szidnak engem az emberek
Szigetközi öreg fűzfák
Szigligeti csárdás
Szilágysági gyönyörű határon
Szilveszteri ködös éjjel járom
Szirmot bontott már a rózsa,
Szól a harang vasárnapi misére
Szól a zene, áll a bál
Szólj, szólj csalogány
Szombat este
Szombaton, ha szesz van a fejembe
Szomorú a nyárfaerdő
Szomorú fűz hervadt lombja
Szomorú szíveknek
Szomorúfűz ága
Szomszédasszony húzogatják a szénáját
Szomszédasszony sütőjében
Szórja a nap aranysugarát
Szőke kislány, csitt
Szőke Tisza
Szőrös lábú kismacska
Születésed ünnepnapján
Születtem a Kiskunságon
Szüret táján születtem...
Tábor tüzek lángja, világít az égen

Tagadom, tagadom, tagadom
Találkozott a friss tavasz
Találtam egy borítékot...
Találtam egy kis füzetet
Talán igaz se volt hogy engem szerettél
Talán jobb is, hogy így történt
Talán majd egy napon
Táncba hív a nóta engem
Táncba hív a nóta rózsám
Táncosszárú a csizmám barna
Tangó
Taníts meg kismadár engem fészket rakni
Tarka-barka a világ
Tarkalepkés, vadvirágos, gyöngyharmatos réten
Tatai csárdás
Tavasszal a Tisza, mikor kivirágzik
Tavasszal ébrednek álmukból a fák
Tavasszal vártalak
Tavasszal, ha kinyílnak a fehérgyöngyvirágok
Tavasz legyen ha meghalok
Tavaszi csárdás
Tavaszról dalolt a madár

Te adtad az életemet napsugaras boldogságom
Te adtad nekem az első álmatlan
Te akartad, hogy így legyen
Te gyújtottad a szívemet lángra
Te loptad ki a kacagást a szememből
Te miattad járok mindig talpig feketében
Te tudod, hogy milyen nagyon szeretlek
Te vagy a legény, Tyukody pajtás!
Te vagy nékem az az asszony
Te vagy, te vagy barna kislány
Te voltál az első akit nagyon megszerettem
Te voltál az első tavasz
Tegnap éjjel álmomban
Tegnap este
Tejben fürdik az én rózsám
Tele szórta az őszi szél
Tele van a babos kötőm virággal
Tele van a kertem orgonavirággal
Tele van a pohár,bort öntöttek
Tele van a szemed könnyel
Tele van a tavaszi kert
Tele van a város akácfavirággal
Televan a csipkebokor
Teliteljes ibolya
Temetem az emlékedet
Temető a Tisza
Temető kapuja
Temetőben láttalak meg legelébb
Tépik kertem rózsafáját

Tik-tak, tik-tak üt az óra
Tinta ceruzával írott tábori levél
Tintaceruzával írott
Tisza partján teremnek a kacsingató
Tiszapartján a szegedi parkban
Tiszapartján van egy kunyhó
Tiszta fehér oltár
Titkon nyílik, titkon hervad
Tíz pár csókot egyvégből
Tizenhárom végből
Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy
Tizennégynek fele hét

Tollfosztóban voltam az este
Tombolj vihar tépd a fákat
Topolyai szélmalom
Tova tűnt a pipacsos nyár
Tovatűnő boldog percek
Tőled tanultam én...
Töltsön bort a poharamba

Traktoros az én babám

Tudjátok-e mit álmodtam
Tudod mi a bánat, eldalolom néked
Tudod-e még az én nótám
Tudod-e, hogy mért halnak meg
Tudod, mi a bánat?
Tudok egy dalt, fájót, édeset
Tudok én egy régi nótát
Tudom én,hogy bolond aki szerelmes
Tudom én,hogy mért hagytál el
Tudom, hogy szerettél

Túl a hegyeken,fújnak a szelek
Túl a Tiszán faragnak az ácsok
Túl a Tiszán van egy kis ház
Túl a Tiszán, Devecserbe

Tuli, tuli, tulipános láda
Tulipános zöldzsalu

Túlsó soron esik az eső
Tűzpiros rózsaszál

Udvarhelyi templom
Udvarom, udvarom, kerek kis udvarom

Úgy még sose volt
Úgy megyünk el egymás mellett
Úgy néz fel a bűnös ember
Úgy nézek rád
Úgy ragyognak a csillagok
Ugy szeretném elfeledni
Ugye most már másnak mondod
Úgysem tudsz elmenni

Újvárosban mi történt

Ungnak és Tiszának

Utca, utca, ég az utca
Utcára nyílik a kocsma ajtó

Ünnepi nótával
Ünnepnap van nálunk

Ürge van a határba,határba

Üsse kő én nem törődöm a világgal

Üti a kovács a vasat néha
Ütött-kopott öreg csárda

Üzenek a fergeteggel
Üzenek majd egyszer
Üzenetet küldökén most szép asszony magának
Üzenetet küldtél

Vadászok közt
Vadgesztenye fehéret
Vadkörtefa fehéret virágzik
Vadvirágos erdőszélen rózsabokor
Vadvirágos réten andalogva jártunk
Vagy rangosan, vagy rongyosan
Valahol a Tisza partján
Valahol az ember mindig elhibázza
Valahol egy ablak alatt ...
Valahol egy kis faluban
Valahol egy nyírségmenti faluvégen
Valakinek muzsikálnak
Valakire mindig vártam.akit egyszer....
Valakit szeretek
Valamikor a te neved volt az imátságom
Valamikor fehér rózsa volt az én virágom
Valamikor mennyi könnyet hullattam én
Valamikor néked vittem minden nyíló...
Valamikor nótáskedvű, vidám legény voltam
Valamikor úgy szerettél, ablakodba gyertyát tettél
Valamikor úgy szerettem a virágot
Valamikor volt egy asszony
Valamikor volt két csillag
Valamit súgok magának
Váljunk el, ha úgy érzed
Vallomásra küldöm a szívemet néked
Vallomással tartozom én
Van egy csikóm
Van egy ház a Tisza parton
Van egy kicsi pocakom
Van egy nap az életünkben
Van egy szőke asszony, fehér, mint
Van jogom a boldogsághoz
Van két lovam
Van nekem egy gerlicém
Van nekem egy imádságom nincs papírra írva
Van nekem egy kutyusom
Van nekem szeretőm
Van neki, van neki, van neki van
Van piros vér angyalom
Vándor fecskék útra kelnek
Vándor madár, ha elindulsz messze délre
Vándorfelhők fenn az égen
Vándormadár a boldogság
Vándorol a hold az égen
Vándorútját járja...
Vannak égő, fájó könnyek
Vannak el nem csókolt csókok
Vannak olyan emlékeink
Várjatok még őszirózsák.....
Vásár lesz majd Pecellóban
Vásárhelyen Vásárhelyen
Vásárhelyi híres promenádon
Vásárhelyi sétatéren
Vásárhelyi sétatéren Béla cigány muzsikál
Vasárnap a hegyen Mátrában
Vasárnap a kisfaluban
Vasra verve kisérnek (Az alispán lánya)

Vecsernyére szól a harang
Vége lett egy halálos nagy szerelemnek
Vége már a dáridónak
Vége, vége, vége már
Végigmentem az ormódi temetőn
Végigmentem az utcán, az utcán
Végtelen nagy bánatomban
Vékony deszka kerítés,jaj,de karcsú teremtés
Vékony héja van
Vékony héja van a piros almának
Velencei tó, kéklő, csillogó
Vén diófán madár dalol
Verpeléti akácos
Veszek én még rámás csizmát
Vett a rózsám piros selyem kimonót
Vettem a piacon
Vígan csipegeti rügyhajtását

Vigyázz, mert szúr a rózsa ága!
Vihar a levelet
Világoskék a csillagos éjszaka
Villanyfényes lett a falu utcája
Villásfarkú fecske
Vinkovaci laktanyán
Violavirágos utcában
Virágok közt jártunk
Virágos kis ablak
Virágos nyár az életem
Virágoskert van a házunk elején
Virágzott az aranyerdő
Visszaadok néked mindent
Visszajövök hozzád én szerelmesem
Visszanézek életemre
Visszavágyom a falumba
Viszik a menyasszony selyemágyát
Vízimalom áll a Duna közepén

Volt egy csók az életemben
Volt egy szőke,s néhány barna.....
Volt egyszer egy gyönyörü szép álmom
Volt egyszer egy leányszoba
Volt egyszer egy mese
Volt egyszer egy régi tavasz
Volt egyszer egy tévedésem
Volt egyszer hajj réges-régen
Volt ez jobb és lesz is még
Volt nekem egy daruszőrű paripám
Volt nekem egy fehér szárnyu bóbitás galambom
Volt nekem egy szép csillagom,
Volt nekem egy szeretőm, csak azért is
Volt nekem két ökröm
Volt nekem két ökröm, két szép villás szarvú
Volt szeretőm tizenhárom
Volt-e már szívedben fájdalom?
Vörös bort ittam az este

Zalátai csárdás
Zavaros a Tisza

Zene,zene,zene,zene,zene szól a csárdában

Zivataros az ég alja
Zivataros sötét az ég
Zöld a kukorica, Kati
Zöld a petrezselyem
Zöld erdőben de magas
Zöldbe borult nyár elején
Zölderdőben kékibolya virágzik
Zölderdőben terem a mérges kígyó
Zöldre festett kapud előtt
Zöldre van a rácsos kapum festve
Zörgetem a kis kapudat

Zsebkendőm négy sarka
Zsindely a teteje,tégla az eleje
Zsindelyezik a kaszárnya tetejét

Zúg a fenyves a Hargitán
Zúg a vihar a Bakonyban
Zúg az erdő, zúg a mező...
Zúg az erdő, zúg a nádas
Zúg az őszi szél (Miért van az, hogy gondolatban)